Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891
47 Mindakettő szép; de az alföldi sík egysége változatosság hiánya folytán könnyen egyhangúságba csap át; a hegyvidék formáinak tulsokasága folytán ellenkezőleg az egységet sértheti meg s a fántáziának tért nem hagyva, akárhányszor lehangoló- lag hat túlságosan szűk korlátáival. így legszebb, hol a természet felsorolt szépségei mind megtalálhatók, hol egyesül a síkság a hegygyei, kopár szikla az erdős dombokkal, berkes folyamokkal. * * * Ilyen a mi Három székünk is, hol a mértföldekre elnyúló rónát csak messziről határolják felhőbe nyúló erdős hegyek, sziklás havasok ibolyakők körvonalai. S.-Sz.entgyörgy vidékének szépsége mellett tanúskodik az is, hogy Fetőii, az alföldkedvelő költő családja végleges megállapodása helyéül épen vidékünket kereste ki, s ott is leginkább a mi városunk nyerte meg tetszését. Kedves tanítványok ! Ifjú barátaim ! Szerencséseknek vagytok mondhatók, hogy tanúhnányaitokat ily szép vidék kebelén végezhetitek, s nem pedig nagy város füstös, poros és lármás utczája mellett. Becsüljétek is meg mindig e kedvező helyzetet, becsüljétek, szeressétek a nagy természetet s ne irigyeljétek a nagy városok sáppadt arczu tanulóit, a sok szépművészeti gyűjteményért, színházért s más aesthetikai élvezetet nyújtó városi intézményért. Hát nem színház, nem a leggazdagabb gyűjtemény tárháza a ti vidéketek ? A természet ajtói mindnyájotok előtt mindenkor nyitva állanak. Színház, hangversenyterem, művészeti gyűjtemények ha vannak is valahol, de csak bizonyos órában állnak rendelkezésünkre, s akkor is csak annak, kinek anyagilag módjában áll e léleknemesítő forrásokat fölkeresnie. Mig a körülettetek elterülő nagy természet minden pillanatban ingyen kész szépségeit föltárni akármelyitek előtt is. Mélyen a lelkembe vannak vésve máig is egyik volt növendékemnek hozzám intézett sorai, melyekben többek közt azt állítja, hogy legtöbbet köszön nekem, nem azért, hogy tantárgyaiban segítettem, oktattam — előbb-utóbb magára is boldogult volna — sem azért, hogy erkölcsi intelmeimmel magaviseletének irányt jelöltem, hiszen ő maga is mihamar rájött volna, már szülei példája nyomán is, hogy legkönnyebb a jó útján haladni: hanem mindenelőtt főképen azért, hogy benne, ki azelőtt közönyösen nézte az őt környező természet szépségeit, sőt magában duzzogva engedelmeskedett sétára hívó szavaimnak, — fölébresztettem a természet iránti fogékonyságot, a mi aztán később
