Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891
5 A görög nyelvet vonom tehát székfoglalóm keretébe. De ebben sem akarom a népszerűséget hajhászni, a görög irodalomnak fülcsiklandó bájos jeleneteit fölidézni. Nem fordulok Homérosznak fénydús egéhez, nem Fiatónnak fenséges idealizmusához, nem Pindarosznak magasreptü ódáihoz avagy Hérodotosznak erkölcsi eszméihez, sem Thukydidésznek oknyomozó történeti könyveihez. Nem ereszkedem le Szofoklésznek tragikus mélységeibe, nem kaczagtatok Arisztofanésznek vigan repdeső tréfáival, nem keresem Anakreon élezés derűjét, sem Xenophón- nak világos leírásait, mestere iránt tanúsított hódolatát stb. stb. Én magánál a nyelvnél és nyelvtanánál mint iskolai tantárgynál maradok, mert első sorban ezek ellen irányul a liarcz, az elégedetlenség ! Hazai iskoláztatásunknak legjellemzőbb sajátsága, s annak nagy hátráltatója, mely ellen már annyiszor szólaltak fel legjelesebb paedagogusaink : a kísérletezés (experimentálás.) Minduntalan hoznak be valami újítást, de meg sem várják, hogy beválik-e az akár a képzést, akár a nevelést, akár a nemzeti szellemet tekintve hosszabb gyakorlat által az iskolába, már is egy újabb elmélettel vagy tárgygyal állnak elő, itt kitörlik, amott behozzák, majd az eltörlés után újra felélesztik. Felhozzam-e erre például a nyelvtanítást, hol rövid idő alatt behozták a tőrendszert, a latin nyelvnél kiátkozták a régi 5 declinatiot és 4 coniugatiot, s ennek szellemében alakultak át a tankönyvek is ; majd visszatértek a régi módszerhez, mely ismét grácziába jutott, úgy hogy 4 év alatt ugyanazon nyelvtan 4-féle irányban volt Írva, s a mit egyik évben tanított, azt a másikban lerontotta stb. Vájjon képzelhető-e, hogy maga a tanár ily eljárás mellett szilárd talajra jut s módszere, elmélete biztos irányt nyer ? Annyi s oly hirtelen tett változások mellett mutathat-e fel sikert, mikor valóságos khaoszba juttatták ? Hát az a gyenge, minden behatásra érzékeny gyermekelme elsajátíthat-e alaposan oly tant, melynek alapja ingadozik ? Bizonyára nem. S ha nyelvtanításunk soha sem láthatott oly sikert, mely általános megelégedést szülhetett volna, s melyet csak folytonos panaszokkal árasztottak el, a fentebb említett kapkodó rendszerben megtaláljuk okát. De semmi sem mutatja azt jobban, mint a görög nyelvnek sorsa. Ne menjünk messzire, csak a mostani században vizsgáljuk annak helyzetét. Az állami és annak közvetlen felügyelete alatt álló iskolákban igy volt: az 1800-ban megjelent Ratio educationis szerint a lyceumok és akadémiák bölcsészeti tanfolyamán s az egyetem philosophiai facultásán csak mint rendkívüli tantárgyat tanították ; ez tartott a szabadságharcz leveretéseig. 1849-ben
