Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891
27 az alábbi kbí betű jegyét: X y használták, honnan a góth X, r is. A 11-ik betű az o bang, neve a görögben o mikron, mi annyit tesz mint kis o, tehát ez is görög eredetű nevével együtt, mint a fentebb ismertetett e. Alakját: o, 0 a száj ama gömbölyű nyilasáról vette, melyet kimondásakor képez; teljesen hasonló alakú a latinnal: 0, o, s a némettel (ű, o. Következik a p betű. A sémi pé : Q, mely a szó végén egyszerűbb f|, a száj alkatától vette képét, melynek vonásai a görögben egyenesebbek lettek II n pí; a latinban pedig inkább az eredeti gömbölydedsége mutatkozik, de megfordítva: 1’, p; a góth $), j). Nagyon érdekes az r betű keletkezése. Első' pillanatra alig hinné az ember, hogy ez egy fejnek az ábrája. Pedig úgy van (1. a táblázaton), a sémi rés már csak egy rövid hajlásút tartotta meg: "), mig a görög rhó teljesebben mutatja: P, p a latin és góth meg leghívebben utánozza : II, r, ll, r. Sajátságos, hogy a görög nagy P = r a latin P-vel teljesen egyenlő alak. Az sz betűnél sem távozunk el a fejtől, mert annak egyik kiegészítő része: a fog adja meg a kiinduló pontot. De hogy jelen alakját megértsük, újra a liieroglyphhez kell fordulnunk; ott az sz betű igy utánozta a fogat (v. inkább fogsort): (1. II. t. 1. sz.), mig a bierati már élére állítva összekötötte: (II. t. 2. sz.), mi a régi zsidó nyelvben ezt az alakot öltötte (II. 3. sz.), az uj meg inkább a liieroglyphhez közeledett: neve : szin; a régi görög irás megfordította a régi zsidó nyelv betűjét, (1. II. 5. sz.), melyet oldalára állított a classikus világ görögje, s lett a mai szigma: N, kis alakjában c, és a. A latin és góth a szögleteket kigömbölyítette, s lett régi ismerősünk S, s; S, S és f. Az utolsó betű, melyet a sémiből deriválunk a t. A sémi J") taf ama keresztről vette alakját, mely a régi népeknél kivégző eszközül szolgált. A görög tan ennek csak első részét tartotta meg, s lett T, x, melylyel egészen egyez a latin és góth is : T, t; ÜL, t. A még hátralévő 5 betűnek a rokonságát már nem találjuk a sémi nyelvben ; ez tehát a görög nyelv géniuszának a teremtménye, melyet specialis hangjainak jelölésére tán a tört. előtti görög világ romjaiból állított elő. A 20-ik betű az u = 5 ty'kí'/ (üpszílon) görög eredetű, (hisz a francziák is i grec-nek, görög i-nek nevezik), és neve egyez az epszilonéval, jelentése tehát: puszta, csupasz ü. Ilon nan vette alakját V Bizonytalan; de valószínűleg a kézfőről, mert az i betű alakja is a kézről került ki (s ezt is egy idő
