Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891
26 találjuk azon egyszerű okból, mert a z bang jelölésére az « betűt használja. A 7-ik az éta: H, rp Ez eredetileg heliezet volt és csak a keosi Simonides, a híres elegikus kezdte magánzónak használni. A sémiben a ebét: p] felel meg, mely alakját a tarsolyról vette. Guzmics (Hellen-niagyar literatura) az étát nem tartja később talált formának, hanem puszta hosszú é hangnak, melyet eredetileg 2 rövid hangzóval irtuk (mint most is a hosszú mássalhangzókat, pl. tt, 11, rr stb.) : es, s ebből olvadt egygyó tj, Eli = H. A latinok hehezetes hangra vették át s lett a H, h, a góth fj, 1). A 8-ik a théta : 0, ff. Ez a sémi nyelvben a tétli : mely alakjában a kígyó kanyarulatát utánozta; kiejtése tli, de sem a latinban, sem a németben nem fordul elő mint külön jegy. Az i betű alakja a legmegegyezőbb nyelveinkben, csak ejtése váltakozik a vocalis és consonans közt. A sémiben csupán j volt, neve jód s alakjának (i — jód) a kéz ujja szolgált inintáúl, mig a görögben csupán i vagyis vocalis : I és i; a latin : I, i; német: 3, t. A k betűnek a tenyér szolgált eredeti mintáúl s ebből lett a sémi kaf: ^ ; a görög írásmódjánál fogva megfordította, kissé megtoldotta s lett belőle a kappa : K, •/.; a latin : K, k ; gótli: £, k. Az 1_ betű alakját a sémi az ostortól vette s lett belőle a lámed: y ; a görög lámbdának régibb alakja emlékeztet eredetére (1. a táblázaton 1 -el jegyzettet.), az újabbikban kevésbbé ismerhető fel az ostor, de némileg hasonlít a 2 ágú korbácshoz : A, X, melyből alakult a latin 1, L, a góth l, £. Még érdekesebb az m alakja, mely képét a viz hullámos felszínétől nyerte. Ezt ugyanis az egyptomi hieroglypli igy utánozza : (1. a táblázaton az első ábrát), a mi a hierati írásban már ezt az alakot öltötte (2. sz. alatt) a régi zsidó nyelvben (3. sz. a.) a későbbiben Q mérni, a régi görögben (4. sz. a.), most már M és p mű, a latin M, m, a góth 4JI, nt. Az n betű neve a sémiben nún : j, szó végén egyszerűbb : j, alakját a hal-ról vette. A görögben neve nű: N és v, miből a latin n, N, a góth n, íl. A következő betű: a kszi már görög eredetű és nem egyéb, mint a k és sz hang összetétele; a perzsa háborúk idejében a keoszi Simonides adta az akkor még csak 21 betűből álló sorozathoz. Némelyek a sémi számelch betűvel £) hozzák rokonságba, mely alakját a nyugvó ágytól, mások szerint támasztól kapta, s ebből lett a görög iE, c. A rómaiak e hangot csak a köztársaság idejében vették át, de jeléül nem ezt, hanem
