Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891

14

nyelvet a rendes tantárgyak sorába és pedig az V. osztálytól kezdve. (Szilágyi István i. m. 223. 1.)

De térjünk vissza fejtegetésünk fonalához.

Miután részletesen megállapított tanrendszer nem volt (ez csak 1860. óta van, midőn a H. H. Tanároknak 1860. szeptember havában tartott Egyetemes Értekezlete azt szakszerűen s legnagyobbrészt máig is érvényes szervezetben megállapította. (Szilágyi i. m. 323—326. 1.) nagyon természetes, hogy úgy a görög auctorok megválasztása, mint általában a görög nyelvből felmutatott siker a tanár buzgalmától függött. Hisz napjainkban is a tanár buzgalmától, tárgyáért való lelkesedésétől függ a tanítás eredménye daczára annak, hogy az Utasítások és Tantervek még oly pontosan körülírják a tananyagot. A tanár az iskola napja ; ha ez szent lelkesedése jótékony melegével hatja át a zsenge sziveket, kellemes virányok, dús termést Ígérő vetések képét mutatja az iskola; mig ha csak éppen ott van, mert kell, csupán kötelességszemen morzsolja le előadásait, rideg téli nap lesz, mely kopár, sivatag tájra veti hideg sugarait!

Felméri Lajos di\ hires paedagogusunk, kérdezősködéseimre ezt írja levelében : „Általában az eredmény nálunk az 50-es évekig mindig csekély volt. Brassai Sámuel pl. úgy tudja, hogy itt Erdélyben a pusztán alaktani résznél tovább nem vitték az ifjak. A Királyhágón túl sem voltak általában különbek az állapotok ; (mert Ausztriában is a jezsuiták csak V2 órás leczkéket adtak); kivéve egy-egy iskolát, a hol a főmester esetleg phil- hellén volt; pl. Pápán, hol Márton István egy jóravaló görög nyelvtant irt és adott ki.“ Ilyennek hallottam emlegetni Tatai Andrást, a kecskeméti kollégium nagy tudományi! és kitűnő tapintatu tanárát, ki szintén egy ügyes Görög nyelvtant irt és adott ki.

Szép emlékezet örökíti meg Szilágyi Sámuel nevét (szül. 1720-ban), ki 1742-ben lett a. görög nyelv tanára Debreczen- ben, s már 12 éves korában kezdé azt tanítani mint atyjának collaboratora. A két classicai nyelv és irodalom iránt kiváló szeretettel viseltetett. Görög és latin ódákat irt. (Molnár Aladár i. m. 475. 1.)

Kazinczy Ferencz igy emlékezik meg egyik tanáráról: „Professoraink közt egy sem volt, kinek annyit köszönhetők, mint Szentgyörgyi Istvánnak. Nyílt fej, nyílt szív, nyílt lélek, de egy neki saját hajthatlansággal. Pedantnak mondhatnám, ha sok tudományát vig kedv nem szelídítette volna. Irásimat forgatván, megsejtő egy görög conjugatiómat, s félve vallám meg, hogy elkezdek tanulni görögül. Tudni akará, miért akarok tudni görögül ? Hogy Anakreont érthessem, felelém; gyermek