Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1889

4 Kemény János 1007. deczember hónap 11-én született. Tizenöt éves korában került Bethlen Gábor udvarába s ez időtől fogva kevés kivétellel folyton a fejedelem környezetében tartóz­kodott.1) A nagy fejedelem halála után rövid ideig tartott zavarokban, mig I. Rákóczi Györgynek sikerült megszerezni a fejedelemséget, jelentékeny szerepet játszott.2) Midőn az 1031-iki segesvári gyűlésen Rákóczi és Bethlen István közül kellett választani, Kemény János adta az első szavazatot I. Rákóczi Györgyre, mint az özvegy fejedelenmé, Catharina, képviselője.8) Befolyása és tekintélye a két Rákóczi alatt folyton növe­kedett, noha nem egyszer kellett neki is szenvednie a Rákóczink sok tekintetben nem kifogástalan természetétől. Láttuk, hogy 1657 ben a sereg fővezére volt s seregével együtt került tatár rabságba, noha, követve a fejedelem pél­dáját, a rabságot kikerülhette volna. Ez a körülmény nem kis mértékben járult hozzá, hogy népszerűsége még növekedjék. Ennek azonban 1657-ben még nagyon kevés hasznát vette. Hogy tekintélyét, befolyását, népszerűségét érvényesíthesse, okvetlenül szükséges volt minél előbb haza jőnie. Ha tehát most Rákóczi bukása, vagy számítása szerint rövid időn bekövetkezendő bukásakor, magának akarta meg­szerezni a fejedelemséget, minden percznyi távollétei az országtól, pótolhatatlan veszteség volt reá nézve. S Kemény eszében már ekkor meg volt fogamzva a gondolat, hogy ő lehet Erdély fejedelme.4) II. Rák'ezi Györgyhöz intézett kérése8) sikertelen maradt Midőn az ország rendei is kérték Rákóczit, hogy a foglyok kiszabadítására nyissa meg tárházait, azt mondta, neki nincs több 30,000 darab talléránál s az kell másra. A következő 1658-ik esztendőben kevésbe múlt, hogy Kemény János a tatár rabságból egyenesen Erdély fejedelmi székébe nem ült. Erdély rendei ugyanis megkapván a porta rendeletét, hogy Rákóczit űzzék ki és válaszszanak más fejedel­met, megválasztották Rhédei Ferenc/, mármarosmegyei főispánt, ki azonban nem sokára lemondott a fejedelemségről, melyet Rákóczi ismételten megkísértett kezére keríteni, de ebbe a porta semmiképen bele nem egyezett. *) Önéletírása 16. és 44. 11. 2) Önéletírása 153. s. kk. II. 8) Önéletírása 204. 1. 4) Önéletírása függ. 516. 1. közlőit levele a szamosujvári ország­gyűléshez. 5) ü. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom