Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1889
Kemény János fejedelem. Székfoglaló értekezés, felolvasta Dómján István 1800. január 15-én. I. Erdély fénykorára, Hetiden Gábor és I. Rákóczi György alatt gyorsan következett Erdély történetének legszomorubb szakasza. A szerencsétlen 1657 iki lengyel háborúban elesett vagy tatár rabságba jutott a gyönyörű hadsereg; a tatárok rabja lett a fővezér, Kemény János is; s a porta török és tatár hadakat zúdított az engedetlen Erdélyre. Kemény János nagyon jól ismerte a helyzetet, melybe most Erdély jutott, tisztában volt azzal, hogy Rákóczi a török ellenszenve miatt nem sokáig fog uralkodni Erdély fölött;1) csak egyben tévedett: nem tudta, hogy a porta szándéka Erdélyt annyira meggyöngiteni, hogy egy erdélyi fejedelemnek se legyen módjában ezután oly fényes terveket szőni, mint volt II. Rákóczi Györgynek, és hogy a porta ezen szándékában hallgatag, de biztos szövetségesre fog találni a bécsi udvarban, melynek inig egyfelől ép úgy érdekében állott Erdély meggyöngitóse, mint a portának, másfelől legkedvenczebb tervei közé tartozott a jezsuitáknak Erdélybe bevitele és általuk a rom. kath. bitnek itt is diadalra juttatása. Ez volt az a legfontosabb három tényező, melyek előidézték Kemény János fejedelem tragikus sorsát, ki Erdélyt arra a magaslatra akarta emelni, melyen Bethlen Gábor és I. Rákóczi György idejében állott. Csak is ezek figyelembe vételével fogjuk megérthetni azon gyors, váratlan, majdnem hihetetlen fordulatokat, melyek Kemény János fejedelemségének egy éve alatt' szakadatlan folyamatban következtek egymásra. ‘) Szalay L. Kemény -I. Önéletírása. Függelék 523. 1. közlött levele. i*
