Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1888
9 magát a tudás és ismeret minden fegyverével, hogy ha majd üt a megváltás órája,' midőn ki kell lépni a tettek terére, hasznára lehessen nemzetének. Egész élete tanúbizonyság a mellett, hogy a tudásban, a tudományos műveltségben kereste és találta fel úgy az egyesek, mint egész nemzetek iidvét és boldogságát. A tett és szó mezeje teljesen el lévén zárva, az irodalomban kezdette meg nyilvános működését. Kisebb czikkeit és dolgozatait itt mellőzve, 1856-ban jelent meg „A nemzetek fejlődéséről“ Írott nagyobb tanulmánya, melyben b. Eötvösnek „A XIX-ik század uralkodó eszméi“-ben, a nemzetiségre és szabadságra vonatkozó tételeivel szemben nagy önállósággal és szabatosan fejti ki saját ellennézeteit. Ebből közte és a nagy Eötvös között egy szép, kis irodalmi vita keletkezett, melyből Kemény Gábor báró, ha nem is győzedelmesen, de mindenesetre úgy jött ki, mint széles ismeretkörrel biró, nagy tehetségű államférfiul ifjú erő, kitől hazája és nemzete sokat várhat. Nem sokkal ezután jelent meg „Helyzetünk és jövőnk“ czimü röpirata, melyben a nemzet jobb jövőjére vonatkozó nézeteit és reményeit adta elő. Legnagyobb müve, a Macchiaveli és Montesquieu jelentőségéről Írott tanulmánya, a Csengery Antal által szerkesztett „Budapesti Szemle“ 1862-ik évfolyamában jelent meg. E dolgozat a maga eredetiségével, éles Ítéletre valló megkülönböztetéseivel és szép szabatos irályával oly köztetszésben részesült és oly elismerést vívott ki a számára, hogy a magyar t. akadémia két szakosztálya a történelmi és jogtudományi egyszerre ajánlották levelező taggá választását, és az 1863-iki nagygyűlés meg is választotta. Kemény Gábor báró ezzel az országos hirii emberek sorába lépett; és csakugyan ebben az évben veszi kezdetét a nyilvánosság terén való működése. A Schmerling-kormány ebben az évben liivta össze Nagy- Szebenbe az erdélyi országgyűlést, melyre Kemény