Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1884
II. Iskolai évet megnyitó "beszéd. — Tartotta az igazgató 1884-ik évi szeptember hó 6-án. — Mélyen tisztelt Elöljáróság és Tanári kar! Kedves iíjak! Nem annyira kitüntetésből, mint inkább a m u n- k a felosztás elvének tekintetéből s az erkölcsi k ö- telességnek protestáns értelemben gyakorolt felvállalása szempontjából kollégiumunk Mélt. Elöljáróságának becses bizalma folytán 3 évre én rám ruháztatott az igazgatói tisztnek törvény szerinti gyakorlása. A szó: igazgató, már magában véve nagy erkölcsi jelentőségű és mindenkor súlyos felelősséggel járó hivatalt tételez föl előre is. De e hivatal fokozottabb jelentőségűvé válik és súlyosabb felelősséggel járó kötelességeket kíván, midőn nemzetünk az átalakulási korszak mai napjaiban a nyugati müveit népeket a közoktatásügy terén is rohamosan utolérni törekszik. S e törekvés határozza meg a közoktatás menetét és jelöli ki ebből folyolag az igazgatás irányát oly értelemben, hogy a tudomány szolgálatában álló i s k o 1 á k- t ó 1 azt kívánja, hogy azok a kor színvonal á n t a r- fussanak. A tudomány pedig folyvást halad: halad kérlelhetetlenül és feltartóztathatatlanul. Itt nem áll, a mit széliében a földnépnek ajkáról a mezőgazdaság terén naponként hallani lehet, tudni illik, hogy: jó nekem az én gazdasági rendszerem ; igy csinálták a mi ősapáink is: hát én miért forgatnám fel, a mit ők hátrahagytak!? stb. Ha ez a nézet, ez a gondolkodás jutna érvényre: akkor a világ mindig csak egyféle állapotban maradna, s tartanunk kellene annak az álló tó sorsát érő elposványo- sodásától. De éppen ez állapoton segít a tudomány, midőn folytonos haladásával a maradozgatni szerető embereket is többé- kevésbé maga után vonza, hogy beteljesedjék a biblia azon szent mondata: „Legyetek’tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Az emberiségnek ezen folytonos tökéletesbülése, vagy közelebbről szólva, nemzetünknek a kulturnépek után való törek-
