Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881
57 Gábor s. tanár úr képviselte. Helyébe a debreczeni főiskolát kitűnő sikerrel végzett Nagy Pété r, pap- s illetőle tanárjelölt úr hivatott meg Kunhegyesről, ki állomását ápr. 17-én tényleg elfoglalva azóta a gyakorlott és képzett tanár sikereivel közmegelégedésre folytatja szép, de nehéz hivatalát. — A tanuló-itjuság kebeléből pedig két szerény, jó magaviseleté é; szorgalmas tanítványunkat, szintén otthon a szülői ápoló karok közül ragadta ki az erőszakos halál: Szab ó A n d r á s, bitai születésű, 1. gymn. — és M a- gyari Sándor, aklobolyi szül. 11. gymn. oszt. tanulót, kik a földi végczélt elérték, mielőtt pályájukat megfutották volna ! — Hanem, hadd rekeszszem be ez elszomorító szakaszt azzal, melylyel talán kezdenem kellett volna. Ugyanis, febr. 18-án a kollégiumon fekete zászlót lengetett a téli zord fuvalat — szomorúan hirdetve a gyászt, melyet egy, a kollégium és a közügy iránt nemesen érző szív megszűnt dobbanása okozott sepsi-szotvori Bátorszív Nagy Fereneznek, es. kir. nyugalmazott huszár-századosnak, halálában; ki jóllehet közvetetten családot nem hagyott maga után, de azért soha el nem haló család a tanulóifjúság, melynek előmenetelére annak idején 500 drb. arany örök-alapitványt (t. i. .'500 darabot családi, 100 darálod szotyori-illetöségi alapítványként és 100 darabot a kollégiumnak a kezelésért) hagyott maga után elévülhetetlen emlékül; melyért a viszonzás legyen a nemes férfi emléke iránti , hálás lelki jutalom és tartós emlékezet ! Temetésén az elöljáróság és a kollégium részéről az elknöklö fögondnok úr és a két r. tanár vett részt — megörökítvén emlékét 47—18K2. elölj. gyűl. sz. a. Alapitó és alapítványról tétetett említés ! E pontnál nem mulaszthatok el egy jó szándékot néhai egerpataki tí a 1 y k ó G y ö r g y családtalan agglegény részéről, ki — rokonai telyes kizárásával — mintegy (5 ezer frtnyi vagyonának 2/g-ad részben örökösévé a kollégiumot (,/8-ad részben a megyei közkórházat) tette úgy, hogy ezenkívül minden felkelhető s mintegy 400 frtra becsült ingóságait egészen a kollégiumnak hagyta, hogy abból az temettesse el. De a végrendelet az azt készítők részéről — hogy, hogv-nem — alakilag hibásan állíttatott ki s a kollégiumnak csak akkor hozatott be, midőn azon segíteni nem lehetett: mikor t. i. a holttestet is eltemették „mások" ! Az ezen ügyben megtartott kir. közjegyzői tárgyalás ránk azon eredményűvel végződött, hogy kegyelemből „majd“ kap a kollégium 100, szóval száz forintot ..........Legyen azért a nemeslelkü
