Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881

21

vagy folytatására szolgáljon, s néni pedig — amint a múlt korszakok tapasztalása s Európa legműveltebb nemzeteinek közmeggyözödése és példája mutatja — az ember lelkének általános képzésére és kiművelésére czélozzon ? !*) — — jóllehet mindezt a fölszínes magyar gondolkozásmód alig birja felfogni.

Ezeknél fogva a gymnasiumnak kötelessége a maga elébe kitűzött úton haladva megkívánni, hogy az ó-classicus tanulmányokat minden növendék „mint a nemes humanitás, a magasabb és mélyebb műveltség nagy értékű eszközeit fogja fel és művelje lankadhatatlan fáradsággal és szorgalommal, mert a szellem ne m i z m o s o d h a t i k könnyítő módszerrel.“ (Mihályi Károly.) Ez okból üdvözlöm én, legalább szerintem helyes irányt, mely a reáliskolákba is behozni kívánja a latin nyelvet és classi- cusokat, mi által útja egyengettctik az egységes középiskolának — mint ahogy legnagyobb részben Angliában van s éppen most nálunk is útja egvengettetik**) — mert a valódi műveltség nem lehet két vagy többféle, hanem csak egy, s ezt, véleményem szerint is, csak az ó- kori műremek irodalom alapján lehet csak elérni.***) Ezt bizonvita azon körülmény, hogy ügy a múltakban, mint a jelenben is nemzeti költőink és tudományos fér fiaink a classicismus alapján művelték ki ennyire nemzeti nyelvünket, alapították meg a nemzeti irodalmat, tudományt és műveltséget; egyengették és egyengetik útját a magyar classicitásnak — habár mindezekben a szomszédi s más összeköttetési viszonyra utalt német befolyás a közelmúlt időkig s bizonyos tekintetben egész napjainkig laokooni kigyóként fojtogatta nemzeti irányban való művelődési haladásunkat. — E pontnál egy név egy kis kötelességet ró én réám, s én e kötelesség telyesitésének szivemből hódolok; mert az a név nemcsak hazánk ünnepelt, tudo*) L. „Magyar Taniigy“ I. évf. 6. sz Komáromy L. csikkében bővebben.

**) L. Bokor József „Egy középiskola“ ez. czikksorozatát a Sárospataki Lapok 1882. fi. s következő számaiban.

***) Éppen ez eszmét fejezi ki a legújabban meglmkkott középiskolai törvényjavaslat alkalmából irt s a Budapesti Hírlapban megjelent czikk, mely a reáliskolák felett egyenesen pálezát törve, többek közt igy szól : „A viszonyok, melyek létrehozták, megváltoztak és a jelenlegiek mást kívánnak. Ki kellene mondani, hogy egységes középiskolát akarunk, mert a műveltség nem lehet többféle, csak egy; tekintetted az életpályák reális és humánus irányára pedig, ezen egységes középiskola utolsó osztályaiban mindig létrehozható azon elágazás, mely n kétféle irányú főiskolára készítene elő“ stb. (L „Közoktatás“, 1882. 6. az. 7. old.)