Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881
8 még a régi classicus világ örökkétartó balzsamillatától vau áthatva! A másik tényező, melyről meg kell emlékeznem, s mely az előbbivel szoros kapcsolatban áll, a „néma szónoki miinek“, a történetírásnak korszakos megalkotása. A latin prózának történeti ága a görög mintáktól általában fiiggetlenebbül fejlődik, s a régi egyoldalú anna- lesekből és száraz krónikákból kinövi magát a pragmatikai alapon nyugvó mü-történetirás, melynek első mesteréül a sok külső és belső tulajdonságokkal megáldott, fényes tehetségű államférfit és korát felette tíxlhaladó hadvezéri képességei birö C. J. Caesart kell tekintenünk (100—45). Az ő történeti munkája szellemének és tehetségének dicső emlékét tanúsítja, s legegyszerűbb, legtisztább és legvilágosabb nyelvezetével egyaránt mintául szolgálhat ügy a tudós szakértőnek mint az iskolás tanulónak. Igen, mert a Caesar iratait — mint a legtisztább classicismust — minden korban remek mintáknak tartották, s még Cicero is, az erre illetékes mübiró, Caesarnak a külső czifraságokat nélkülöző s egyszerűségében mesterien szép irályát felette magasztalta s követendő mintákul ajánlotta. Az ő irályának tisztaságát, világosságát, szabatosságát mi sem bizonyítja, végül, ecclatansabban, mint ama körülmény, hogy minden valamire való latin nyelvtan, Cicero mellett, Caesarra hivatkozik legtöbbet. — Egyébiránt a műtörténet első tökéletes mestere a rómaiaknál C. Crispus Sallustius (80—35); ő művészi előadása s objektiv tárgyalása által annyira kiválik, hogy vele legfennebb csak a görög Thucydides hasonlítható egybe, akit külömben — a Ciceró nyelvezetétől eltéröleg — az irály rövidségében és tömöttségében mintául is választott, elsajátitni igyekezvén e mellett a szigorú Cató egyszerű és természetes kifejezési modorát is. — Mellőzve Kóma történetének első megiróját, T. Liviust (59—17 k. u.) talán ideje is lesz, hogy fennebb adott szavamat beváltva röviden a római irodalom és tudományos művészet arany korát mutasam be !! hallgatóimnak. Ha a művészet a természet ikertestvére, akkor a művészet legkifejlettebb alakjaival ott találkozunk, hol a természet külső és emberi, lelketlen és lelkes világának éltető elemei a művészet számára megvannak; vagy közelebb szólva: ha a legnagyobb művészet a legnagyobb lángelmék hazája, s ha egy egészséges irodalmi
