Evangélikus liceumi főgimnázium, Selmecbánya, 1915
7 hogy csak ideiglenesen szabadságolták. Minden pillanatban várhattuk tehát az ő mozgósítását is. Ez be is következett 1916. febr. 1-én. így most teljesen matematika-fizika tanár nélkül voltunk. Kénytelenek voltunk igénybe venni Jezsovics Károly nyug. igazgatónak már tavaly felajánlott szívességét, hogy legalább a VI.—VIII. osztályban vállalja a matematikát. Raksányi többi óráit magunk között osztottuk szét, amiben segítségünkre volt az ä véletlen, hogy a közös hadügyminiszter Dr. Kosáry János tanítóképzői tanárt, ki a háború kezdete óta mozgósítva volt, éppen február elején szabadságolta. Az uj tantárgyfelosztást a II. 1. pont tünteti fel. Újabb zavart okozott, mikor három iskolaszolgánk közül az utolsó, még itthon levő, a 48 éves Lengyel Samu is mozgósíttatott s márc. 3-án elhagyott bennünket. Noha a távollevők feleségei nagy buzgósággal segédkeztek két iskola- épületünk tisztántartásában, ez mégsem lehetett teljesen kifogástalan. A hivatalos ügyiratok kézbesítésénél igénybe vettük a tanítóképző iskolaszolgáját. A tanítás így, a rendkívüli állapotok ellenére is, eléggé rendesen folyt, noha Kamrák Béla és Klaniczay Sándor a családjukban fellépett vörheny miatt 1—1 hóra ki volt tiltva. A múlt évben nagyon fájlaltuk, hogy Künsztler János tornatanárunk távolléte következtében a testgyakorlást kénytelenek voltunk elhanyagolni. Hogy a bajon legalább némileg segítsünk, végrehajtottuk a miniszternek a katonai szolgálatra való előkészítést illető rendeletét, olyan formán, hogy az alsó- és felsőosztálybeli tanulókkal külön heti 2—2 órában játékdélutánokat tartottunk. Az elsőt Szever János, a másodikat én vállaltam. így folytak a gyakorlatok október végéig. Január elejétől kezdve a miniszternek újabb, a katonai szolgálatra előkészítőkirándulásokra vonatkozó rendelete szerint az eljárás az I.—V. osztály tanulóinál módosult annyiban, hogy ezeket a tanulókat, 3 csoportra osztva, Hamrák Béla, Klaniczay Sándor, Suhajda Lajos, Szever János és én vezettük ki kéthetenkint két órára a szabadba, hol a lehetőség szerint szánkáztattuk, skíztettük őket. A VI.—VIII. osztálybeli tanulókkal a tavasz beálltával én folytattam a heti játékdélutánokat. Arra ügyeltem, hogy tanulóink képet nyerjenek a mai katona minden teendőjéről, a rajvonalban előretörés-
