Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1909
11 hetetlen volna, ha a dominikánusok csakugyan foglalkoztak tanítással városunkban. A barátok eljöttével Selmeczen nem szűnt meg a városi lelkészi hivatal, amely tovább is megtartotta hatáskörében a tanítást egészen a reformáció idejéig, sőt azontúl is.1 Jogkörének csorbítását a selmeczi pap nem is tűrhette volna, de a dominikánusok is óvakodtak volna a hatalmas egyházi úrral, mint amilyen akkor a selmeczi pap volt, kikezdeni. A selmeczi paróchia jövedelmét tekintve az országban a második helyen állott; nagyobb jövedelme csak a pozsonyi plébánosnak volt, a budainak pedig ugyanannyi, mint a selmeczinek.2 Ilyen gazdag parochussal a kolduló barátok ujjat nem húzhattak. Az iskolaügy azonban városunkban egészen a XVI. századig csak szerény határok között mozoghatott, habár a XV. század második felében mintha ledobta volna a szűk cipőket, magasabb színvonalra törekedett. Kifejlődött-e városunkban ezen időben a középiskola, vagy még nem, egész bizonysággal eldönteni nem lehet. Hogy a városi iskola elérte a középiskolai fokot, arra az a körülmény engedne következtetni, hogy Sel- meczbánya hazánk gazdagabb városai közé tartozott s így mintegy követelménykép állíthatnók, hogy a gazdag városnak a magosabb igényeket is kielégítő iskolája volt. De ez a követelmény egymagában véve semmit se bizonyít. 1455-ben ez fordúl elő egy oklevélben: »Gáspár de Prussia rector Schola- rum« és nem rector Scholae.3 E kifejezés szintén magasabb fokú iskolára emlékeztethetne. 1457—1463 között két iskola- mesterről is van szó, Gáspárról és Mártonról; ez utóbbi a tanácsnak is tagja, ahová pedig egyszerű ember nem juthatott be, sőt más városokban még a gimnáziumi igazgató is (pl. Bártfán) csak száz évvel később került be a tanácsba. Hogy vájjon e két iskolamester egy időben tanított-e, vagy hogy Gáspár már visszavonult a tanítástól, amikor Márton állt az iskola élén, — az adatok szűkszavúsága miatt eldönthetetlen. 1 Későbben, midőn a reformáció már teljesen meggyökeresedett a városban, a tudományos képzettségű tanácsbeliek egyike mint Scliolarclia ügyelt föl az iskolára. E tisztet néha a főpapra is ruházták. L. Breznyik, I. 92. 1.- Kachelmann, III. 11. 1. 3 Békefi, 293. 1.