Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
5 hinteni meleg sugarát, vidám ajaka nem deríti többé örömre barátai körét! El nem felejtünk Téged soha! Emléked kitörülhetetlenül él szerető kartársaidnak s rád hálásan emlékező tanítványaidnak keblében ! S ha mégis fájó szivvel, gyenge kézzel és gyarló tollal, de igaz szeretettel megkísérlem a Reád való emlékezés virágait összegyűjteni, teszem ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a Te emléked nemcsak az enyém, nem csupán bánatosan gyászoló, mélyen lesújtott hitvesedé és családodé, hanem tanítványaidé és iskoládé is, melyben zajtalan, munkás életednek javarészét töltötted. Jertek tehát mindannyian, kik tiszteltétek, szerettétek. Gyújtsuk meg a kegyelet fáklyáját s emlékezzünk róla. Merítsünk emlékéből lelkesedést az odaadó, lelkiismeretes munkásságra, kitartásra s tanuljuk meg rövid pályájából, miképpen lehet kiérdemelni szeretetét mindazoknak, akik az embert munkájáért, tudásáért szeretettel szokták megajándékozni. * * * Breznyik János, a mi nagy Breznyikünk unokaöccse, Domonyban, Pest vármegyében született 1876. szeptember 25-én. Bölcsője fölé egyszerű, az élet gondjaival küzködő hajlék borult. Édes atyja molnár; egyszerű, eszes, vállalkozó, de a sors mos- tohasága miatt sokat szenvedett, sok csapáson és csalódáson keresztülment ember. Erélyes, feltett szándékához makacsul ragaszkodó s házi körében szigorú rendet és engedelmességet követelő munkás, kinek ridegségét, zárkózottságát szelíd lelkű, szerető szívű, jóságos neje enyhítette. Ezek a tulajdonok mély nyomokat hagytak a fejlődő gyermek egyéniségének, jellemének kialakulásában. Ezek magyarázzák meg kedélye alapvonásait: szívének jóságát, nemességét, komolyságra hajló, határozott, egyenes s mégis mindig szerény jellemét, a külsőségeket megvető, sok tekintetben zárkózott természetét. Mint a munkájából élő osztály gyermeke, magában egyesítette e nép minden kiváló tulajdonságát: a törhetetlen kitartást, a nélkülözni tudást, a munka megbecsülését s a munka alapján való érvényesülés reményét. Atyja nemsokára odahagyja Domonyt s a szintén Pest vármegyében fekvő Sződre költözik. Ehhez a helyhez fűzték
