Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
20 melyet sírjának göröngyei nem hántolhattak el. Mert erős a szeretet, miként a sír s nincsen rajta diadalma a halálnak. Nyugodj csendesen a közös anyaföld ölében sokat szenvedett, poraidban is áldott, nemeslelkű barátom! A borongó visszaemlékezésnek e koszorúját, melyet még be sem gyepese- dett sírhalmodra helyezek, fogadd szívesen jó barátodtól, akivel sok időt töltöttél együtt jó és balsorsban egyaránt s aki úgy szerettelek, hogy emlékedet egész életemen keresztül kegyelettel és szeretettel fogom megőrizni. Ne félj az elfeledtetéstől! Nem múltál el teljesen. Szellemed mint intő, nemesitő példa fog ragyogni előttünk. Emléked ott él szerető kartársaidnak és a reád örökké hálásan emlékező tanítványaidnak szívében. Sötét sírod éjjelébe osztatlanul kisér mindnyájunk szeretete. S ti ifjak! tanuljatok, okuljatok életéből! Tanuljátok meg azt, hogy a becsülettel és lelkiismerettel teljesített munka köz- becsülést szerez s mindenkor fenntartja a derék ember emlékét. Zarándokoljatok ki néha csendes sírjához; hintsétek rá forró szivetek szeretetét. Ne feledjétek el soha, hogy az a szív értetek dobogott, titeket szeretett; hogy az a nemes fő értetek munkálkodott. S ha a visszaemlékezés könnyet fakaszt a szemetekben, ne szégyeljétek, megérdemli: nektek és értetek élt! Suhajda Lajos.
