Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
11 érvényt is tudott szerezni, ami 50—60 tanulóval zsúfolt osztályban nem csekély fegyelmező erőre vall. Szigorú volt ott, ahol a szigor alkalmazását a tanügy érdeke megkívánta. De tudott olvasni a szabályok sorai között is, mikor nem látott rosszakaratot, durva sértést, erőszakos, önkényes túllépést, romlottságot. Emberiesen gondolkodó lelke belátta, hogy a törvény nemcsak megtorlást akar, nemcsak büntetés a célja, hanem javítás is. Tanítványaihoz valósággal atyai szeretet fűzte s jóságáért, tapintatos, jóindulatú bánásmódjáért ők is bizalmukkal, szeretetükkcl, ragaszkodásukkal ajándékozták meg, nemcsak az iskolában eltöltött idő alatt, hanem azon túl is és sokan vannak közöttük, akik az életbe kilépve, nem mulasztották el az alkalmat, hogy föl ne keressék s be ne számoljanak magasabb tanulmányaik, vagy életpályájuk folyamán elért eredményeikről s arról, hogy a tanintézet szellemében nyert erkölcsi tőkével miképpen sáfárkodtak. Ilyenkor is mindig atyai szívből fejezte ki a sikereken érzett örömét, s viszont hasonló szeretettel buzdította a haladásra azokat, kik a cél felé való törekvésben lankadtak vagy késedelmeskedtek. Ez bizonyítja legélénkebben azt a mély hatást, mit egyénisége tanítványainak jellemalakítására állandóan gyakorolt. Még bukott tanítványai is mindig csak szeretettel beszéltek róla, ami á legnagyobb dicséret a tanárra, mert hiszen saját hibáink okait oly szívesen szoktuk másokban keresni. Becses, értékes tulajdonsága, mondhatni kiválósága volt tudománya iránt való lelkesedése, párosulva azzal a szerencsés képességgel, hogy szaktárgyait a tanuló ifjúsággal nemcsak megértetni, hanem megszerettetni is tudta. E siker okát abban kell keresnünk, hogy tantárgyait teljesen bírta, helyes módszerrel kezelte és mindenkor a tanulók fejlettségéhez, készültségéhez alkalmazta. Tanításában legtöbbször gyakorlatilag járt el: tanítványaival együtt kísérletezett, fúrt, faragott, eszközöket készített, javított, mindent mutatva magyarázott és szemléltetve bizonyított. Ilyen módon tanítványaiban nemcsak érdeklődést keltett nehéz szaktárgyai iránt, hanem fokozatosan igaz lelkesedést is. Különös öröme telt abban, ha tanítványai között akadtak olyanok, kiknek leikébe át tudta plántálni tudománya iránti rajongó szeretelét. A tanítást sohasem tekintette rideg
