Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

9

amelynél szebbet egy évi működés alapján alig lehet kiérdemelni és súlyát emeli az a körülmény, hogy a tanítás avatott művészei állították ki.

1900 szeptemberében szerzi meg az oklevelet, s október hó 1-én Bécsbe megy. hogy katonai kötelezettségének tegyen eleget. Novemberben azonban szeme miatt hazabocsátják. 1901. januárius 1-től kezdve a Királyi József-műegyetemen, a Schuller Alajos vezetése alatt álló kísérleti fizikai tanszék mellett, mint tanársegéd nyer alkalmazást s ezt az állását, ugyanez év júliusáig. elöljárójának teljes megelégedésére töltötte be. Fölösleges részletezni, hogy ez a magában véve rövid idő mily előnyére vált a később fizikát előadó és a fizikai szertárt kezelő tanárnak. Itt szerzi meg kísérletező ügyességének, gondosságának és sokszor bámulatos türelmének alapját, megtanul a szerekkel bánni, azokat megbecsülni s a drága pénzen kapható, de egyszerű és könnyen összeállítható szereket a maga keze készítményeivel pótolni. Itt szereti meg a fizikai laboratóriumot, itt sajátítja el a demonstrálást, ami, mint tanárnak, mindvégig jellemző sajátsága marad.

Ebben az állásban találja őt intézetünknek 1901. júniusában hirdetett pályázata. Zalányi Jánosnak, ugyancsak ez év folyamán, férfikora javában elhúnyt elődjének Debrecenbe való távozásával megüresedett az egyik malhematika-fizikai tanszék, amelyre, biztatásunkra, ő is pályázott. Az 1901. júl. 11-én tartott kormányzó tanács gyűlése a sok pályázó közül első helyen őt ajánlotta a miniszternek kinevezés céljából, s a miniszter, az állammal kötött szerződésünkben biztosított jogánál fogva, ugyané hó 24-én őt nevezte ki szept. 1-től kezdve rendes tanárnak.

Itt kezdődik pályájának legnevezetesebb, legszebbnek mondható korszaka.

Gondolkozásának nemességét, önzetlenségét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy bár az ország szivében talán szebb jövővel kecsegtető pálya állott előtte, bár abban az időben könnyen talált volna alkalmazást a nagyobb előrehaladást biztosító állami középiskolákban, mégis habozás nélkül nyújtja be pályázatát ahhoz az intézethez, ahol mint zsenge gyermek, majd mint ifjú maga is tanult, amelyhez ifjúkorának annyi szép emléke fűzte s boldognak érezte magát, hogy hálás szív-