Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906
11 törekednie, hogy a további szakadásnak, ellentéteknek, az általános műveltség nyújtásával, útját állja; erre kell törekednie a tanárnak is, nem pedig arra, hogy még tágabbá, még feszültebbé tegye azt a korai szakműveltséggel, az életre való tanítással. * Nunc paulo maiora canamus! A latin nyelv szükséges, vagy nem szükséges voltáról, a latin nyelv eredményes, vagy nem eredményes tanításáról könyvtárakat írtak már össze, anélkül, hogy a kérdést eldöntötték volna. Döntő szerepre én sem vállalkozhatom, de véleményemnek kifejezést adhatok. A latin (és a görög) nyelv tanítására szükség van, de a latin nyelv teljes megtanulása cél nem lehet. Nem is ez a gimnáziumi tanítás mai programmja, hanem az, hogy a tanuló jól tudjon fordítani, értse annak a nyelvnek minden zegét- zugát, minden sajátosságát, mert csak így tudhat aztán behatolni az antik irodalom szellemébe, így juthat el az örök szép forrásához, amire, ebben a mi reális világunkban, tanulóinknak oly véghetetlen szükségük is van. Nem ideálistákat akarnék én ezzel nevelni, csak több idealizmust szeretnék lehelni ifjúságunkba. Legyen különben értelmes, ügyes, életrevaló; tudja megkeresni a kenyerét, de tudjon egyúttal lelkesedni is minden szép és igaz iránt. Nem mondom azonban, hogy a nemzeti célt a klasszikus irodalom tanítása után kell helyeznünk. A magyar nyelvet, a magyar szellemi értékek ismeretét, kiaknázását kell elsőrendű feladatnak tartanunk; ezekből is meríthetünk idealizmust; de merem állítani, hogy a nemzeti kultúra teljes kifejlődése után is szükségünk lesz még a mesterre, a latin-görög nyelvre, az antik világ és irodalom ismeretére. Bármennyien foglalkozzanak is a nemzeti irodalommal, kell mindig egy résznek lenni, mely fönntartsa az összeköttetést az örök forrással. Az ide vezető fonálnak nem szabad elszakadnia. Csak aki tudja, mit és mennyit tanultak a különböző nemzetek, ezeknek nagy emberei (írói, költői) a göröglatin nemzettől és íróktól, az tudja csak kellőképpen méltányolni őket, tudja mérlegelni világraszóló fontosságukat. Tőlük tanultuk és tanuljuk a hazafiság, az önfeláldozásj az igazságszeretet legfenségesebb példáit. Tőlük tanultunk
