Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1904
alatt kelt rendeletéből folyt, mely szerint a görögpótlórajz óráinak oly elhelyezés volt biztosítandó, hogy ezekre a görögöt ' tanuló növendékek is eljárhassanak. Ezen újítást az idén csak az V. osztályban vittem keresztül, mert az összes osztályokban leendő alkalmazás csak fokozatosan történhetik meg; a próba nem igen sikerült, noha szept. 14-én külön is fölszólítottam az V. o tanulókat: csak egy görög jelentkezett a görögpótló rajzra De ezenkívül a miniszteri rendelet célzatának megfelelően a VI. —VIII. osztályokban is kettős órákban taníttattam a görögpótló rajzot, minek folytán azután ezen órákat okvetetlen kezdő vagy végző óráknak kellett beosztani, nehogy a görögöt tanulóknak vagy üres órájuk vagy egymásután két görög órájuk legyen; így is hol a rendes 8 helyett 9 órakor jöttek be, vagy 12 helyett 11 órakor mentek az iskolából, mely hiányzó órákat azután csak úgy pótolhattam, hogy a rendes egy délutáni órán túl 3-kor is volt még előadás. Ha ezenkívül még tekintetbe vesszük egyrészt, hogy főgimnáziumunkkal kapcsolatos egy tanítóképző, melynek növendékei a latin és görög tanulása alúl fel lévén mentve, kivánatos, hogy az ezen tárgyakra szánt időben nyerjenek oktatást saját szaktárgyaikban, másrészt, hogy külön szakemberünk lévén az ev. vallástan oktatására, a r. k. tanulók vallástani óráinak elhelyezése (két osztály együtt) csak a délutáni órákban volt lehetséges: elképzelhető, hogy mily nehézségekbe ütközött ami órarendünknek összeállítása, s hogy ki nem volt kerülhető a tanítás 3—4, sőt 4-5-ig, ami Selmecbányán a téli hónapokban csak világítás mellett történhetik meg. Ezen visszáságra, mely még súlyosabbá fog lenni, ha az idézett miniszteri rendeletet majd az összes osztályokban kell keresztül vinnünk, figyelmeztettem is felettes hatóságaimat. Ki fogjuk kérni a minisztérium döntését a rendelet végrehajtása tekintetében annál is inkább, mert tudomásunk szerint más főgimnáziumokban sem vitték keresztül eddig ezen újítást. A rendes iskolai ünnepélyek közül az idén június 8-a maradt el, mert ezen nap a cenzúrák idejére esvén, nem akartuk ezeket a pünkösdi szüneten kívül is még félbeszakítani. Április 1 l-én az eddigi szokást követve a korszakot alkotó reformokon kívül még az ötven évvel ezelőtt történtekről is, megemlékeztem, mely alkalommal az idén vendégeink is voltak
