Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903

4

történeteket regélnek a múlt nagy viharjairól és verőfényes napjairól. A mohos kövek halmazain elmerengve képzeletünk a múltba szárnyal, fellebbenti a lefolyt évezredek rajok boruló fátyolát s egy csodás világnak alkotásai és zsibongó népe között érezzük magunkat. Aki Rómában megfordul, az utcán is tanulhat történetet s aki a fennmaradt emlékek néma beszédjét is érti, az úgy nézheti végig e várost és annak utcáit, mint egy előtte fekvő történeti könyv egyes lapjait és fejezeteit.

Ennek a régi világnak emlékeit és hagyományait szemlélni és tanulmányozni magában véve is olyan élvezet, hogy arra nemcsak magunk szeretünk visszaemlékezni, hanem visszaemlékezéseinket másokkal is szeretjük közölni. Ez indított engem arra, hogy a római Írókkal foglalkozó tanítványaim számára elmondjak egyet s mást a régi Róma azon helyeiről, melyek e hatalmas világváros történeti életében oly kiváló szerepet játszottak s melyek még romjaikban is rég letűnt dicsőségére emlékeztetnek.

*

Róma alapításának általánosan ismert története a legújabb régészeti kutatások világításánál mindinkább mondának mutatkozik. Az bizonyos, hogy alba-longai pászloremberek építették, akik vagy azért, mert folyton szaporodó nyájaik számára az albán hegyekben levő legelők elégteleneknek bizonyullak, vagy a hegyek megújuló vulkáni kitörései miatt a tágasabb, termékenyebb és biztosabb síkságra vonultak le. Előrenyomulásukban egy nagy folyó, a Tiberis állotta útjukat s rákényszerítette őket, hogy partjain megtelepedjenek. Itt egy dombra akadtak, amelyet hozzáférhetetlen meredek sziklák vettek körül s mocsarak védtek, a sziklák aljában levő barlang pedig üde forrásvizet adott. Mint afféle pásztoremberek a barlangot Faunusnak, a pásztorok istenének ajánlották fel s a dombon ütöttek tanyát, melyet Palatinus-nak neveztek el, alighanem Pales, a pásztorok istennője után, kinek ünnepét, a Paliliae-1 ápr. 21-én ülték meg. Ezen a napon ünnepelték Róma alapításának napját is.

A domb lábánál tovahömpölygő folyónak az ősidőben külön neve nem volt; egyszerűen Riunon-nak, folyónak hívták s a várost e név után Rómának, vagyis a folyó városának; a város fejét pedig Romulusnak, »a folyammenti városba való embernek.« A város alapításául elfogadott 754-ik évet a leg-