Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1901
II. Selmeczbányától—Kristian iáig.* »Nem a ki sokat élt, hanem a ki sokat utazott, az tud a világról szólni« mondja a török példabeszéd. A vágy: a világról minél többet tudni, ujult erővel támad fel bennem mindig, amint közeledik az oskolai nagy szünidő. Ez az eleven vágy vitt az 1900/1901. év nyarán Selmeczbányától Kristianiáig. Magyarországot, Ausztriát, Csehországot, Szászországot, Poroszországot, Dániát, Svéd- és Norvégországot szeltem át s útközben rövidebb-hosszabb időt töltöttem Budapesten, Wien- ben, Pragban, Drezdenben, Berlinben, Stettinben, Greifs- waldban, Rügen-szigeten, Kjöbenhavn-ban, Göteborgban és Kristianiában. Főleg a fővárosokat igyekeztem megismerni, mert egy hires államférfiunknak az az állítása, hogy Paris Francziaország abban az értelemben, hogy a főváros az ország szive-lelke, hogy a tőváros az ország fejlettségének, iparának, kereskedelmének s közmivelődésének a legjobb tükörképe, az érintettem hét fővárosra is eléggé találó. Szépen példázza e tételt mindjárt Budapest, a mely 1868-tól kezdve alig egy emberöltőn át csakugyan Magyarország szive-lelke lett, mert itt összpontosulnak az ország olkotmányos, ipari, kereskedelmi s közmivelődési tényezői közül az elsőranguak, a minek a főváros kedvező földrajzi fekvésében leljük meg a magyarázatát. Budapest hazánk legnagyobb folyója, a Duna folyam jobb és bal oldalán terül el ott, a hol e nagy vizi út a Magyar Középhegységből a Nagy-Alföldre ér. Jobb oldalán hegyek és völgyek, erdők és mezők, váromladékok és szikla szorosok, szelíd hegykúpok és hosszan elnyúló hegygerinczek, bal oldalról az aranykalászszal ékes rónaság fogja közre a főváros háztengerét. Valóban kevés főváros van, különösen a kontinensek * A tanuló-ifjúság számára vetített képek kíséretében tartott előadás nyomán. Forrásul szolgáltak: »Osztrák-Magyar-Monarchia« írásban és képben; Kopenhagen. Heransgegeben von dem Dänischen Touristen verein; Baedeker: »Schweden und Norwegen«.
