Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900

/

frt évi fizetés volt a minimum 100 frtos ötödéves korpótlékkal. Új kérvénynyel fordult ekkor Breznyik a kormányhoz. í892-ben ugyan tagadó válaszszal küldte vissza a minister az államsegély emelése iránt beterjesztett folyamodványt, de Breznyik Urunknak s Üdvözítőnknek tanítványaihoz intézett szavait követve: — kérjetek és megadatik nektek, keressétek és megtaláljátok, zörgessetek és megnyittatik nektek“ — újra megismételte kérését és 1895-ben meg is állapíttatott az új szerződés, amely 16,000 frt évi segélylyel biztos alapot vetett a lyceum részére.

„A ki várakat épít, a legapróbb szegnek tudja mi haszna“, mondja a költő; a legapróbb szegek felhasználásában van Breznyik legtartósabb sikere, legnagyobb érdeme s a vár, a mit erős akarattal, szívós kitartással épített: a selmeczbányai lyceum a magyarság egyik legerősebb vára lett az ő harminczöt évre terjedett igazgatósága alatt a felső vidéken.

Igazgatóságának 25-ik évfordulóján felséges urunk s királyunk »a közoktatás és a közjó előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül« királyi tanácsosi czímmel tüntette ki. Mert Breznyik a közoktatás és a közjó terén valóban királyi elismerésre méltó érdemeket szerzett.

Mint tanár fáradhatatlan buzgósággal magyarázta a klasz- szikusokat s lángszóval gerjesztette tanítványaiban a hazaszeretet szikráját. És tanítványait nemcsak sokoldalú és széleskörű ismereteinek tette részesévé, hanem a vallásosság, a becsületesség és az emberszeretet erényeit is beléjök oltotta tanítással és példaadással egyaránt. A lyceum tanulóit egytől egyig ismerte, szigorú volt, de atyai jóindulat vezette akkor is, amikor büntetett. Rendkívül nagy volt a tekintélye. Magas termete, testi ereje is imponált. Valódi patriarcha volt ő, akinek a hatalmas egyéniségében a legfőbb erkölcsi törvényt látta a tanulóság megtestesítve. A biblián alapuló protestáns valláserkölcsi életet nemcsak tanította, példázta is saját szeplőtelen életével. „Az az ember a leggazdagabb — mondja Ruskin — aki életében teendőit teljesen betöltötte s mások életére személyes javai által messzemenő segítséggel volt“. Alig találunk Breznyikre találóbb szavakat. Ő egész életében dolgozott, gyűjtött, takarékoskodott s a »személyes javait« a szegények, különösen a szegény tanulók felsegélyezésére fordította.