Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
36 ha a mi magyarjainknak mindenütt hosszas megmutatással nem él az ember, nem hisznek azok: vagy még úgy sem.« (Nyilván Kazinczyra vonatkozik.) Mindjárt előáll kész tanácscsal is. mire kellene ügyelni megírása közben. »Minekünk most egy hosszas, egészen meggyőző grammatikára volna szükségünk, mely csak az okosabbak megvizsgálásokra való lenne: azt azután rövidebb compendiumba lehetne szorítani és az lenne a népnek vagy az idegeneknek használó könyvecske.« Görög és Kerekes Földinek kérdezősködéseire s tanácsaira azon kérelmüknek adnak kifejezést, hogy a grammatikában »egy talpraesett nyelvtanító könyvnek minden része, úgymint az etymologia^ syntaxis, orthographia és prosodia a lehetőségig való tökéletességgel megmunkáltassanak,« S hogy az eredmény szerencsésebb kimenetelű legyen, határidőül 1790-nek a végét tűzik ki, nagyobb biztatásul hozzátéve, hogy a nyertesek képét ki fogják metszetni. Később azonban ezt a határidőt meghosz- szabbították. Földi a jutalom által is biztatva hozzálát a munkához, anyagot gyűjt s tanulmányoz. Az Íráshoz azonban csak 1790. júniusában fog »házassága és sok hátráltatása miatt«1 s lázas sietséggel dolgozik, hogy deczember végéig elkészülhessen. »Gondold meg már — Írja Kazinczynak 1791. junius 11-én — mely kevés időm volt nekem annak háromszori s sok helyen négyszeri leírására is ? mert mennyit kellett abban most elébb. most hátrább tenni, most hozzáadni, most elhagyni belőle?« Szeptember elején a grammatikával már készen van s hozzá fog a poésis szabályainak kidolgozásához, november első napjaiban pedig már be van fejezve az egész. Ekkor még egyet- mást javítgatva rajta, deczember közepén felküldi, nem tudva róla semmit, hogy a határidőt a következő év májusáig halasztották. A nyelvtanhoz a pályázati feltételeknek megfelelően prosodiát is csatolt, mely az egész munkának mintegy harmadrészét foglalta el. A grammatika kézirata elkallódott, de megmaradt a verstané. Egy egész évi szakadatlan nyelvtani munkásságából tehát csak ez a kicsiny töredék maradt ránk, a mely most a Nemzeti Muzeum kézirattárának a birtokában van. Mindamellett, hogy ez az akkor divatban lévő verselésFöldi Kazinczynak 1791. jun. 11.
