Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
30 tiszta magyar is így kénytelen írni: 19-ik Oktobris, másodszor, mert a régi babonás és szentekről vett magyar elnevezések: Boldogasszony hava, Szent György hava stb. illetlenek is, hosz- szuak is s így alkalmatlanok. »Mennyire kivágnánk ezzel — írja1 — majdnem minden nemzeten, egyeztetvén holnapjaink neveit az astronomiával, az égi jegyekkel«. S hogy az újítás jobban terjedjen, az egyes hónapokra rövid verseket is írt, melyek egyúttal magukban foglalják a gazdák azon hónapra szóló teendőit. Kazinczy ezeket, mivel költőileg értéktelenek, nem bocsátotta közre. Levelezésükben is egy ideig magyaros elnevezéssel élnek, később azonban, valószínűleg a debrecze- niektől figyelmeztetve, kik ezt az eljárást erélyesen megtámadták grammaiikájukban (327—332. 1.), felhagy vele és belátja, hogy felesleges is, lehetetlen is az oly régóta meggyökerezett s minden nemzetnél általános szokást kiirtani. Folytonos elfoglaltságban és munkában töltött első szath- mári évének mintegy pihenő pontját képezi eljegyzése és házassága. 1789 deczember havában jegyzi el Dr. Veszprémi István, debreczeni orvos legkisebb leányát, Juliskát, akit azután 1790. ápr. 14-én oltárhoz is vezet. Hogy mikor ismerkednek meg egymással, mikor kezdődik szerelmök. arra nézve nincsenek adataink, de bizonyos, hogy már orvos-növendék korában szereti. Erről tanúskodik a Muzeum első negyedében megjelent kis verse: Senkihez Juliska férjhez Én kívülem nem mehet, Senkit ő, azt mondja, míg él Én felettem nem szeret. Sőt ha ő azt látni fogja, Hogy kívüle mást veszek. Én tovább nem élek, úgymond, Én azonnal elveszek . . . stb. Ebből azt következtethetjük, hogy ő már pesti orvosnövendék korában is többször megfordulhatott Debreczenben s egy ilyen alkalommal ismerkedhetett meg Veszprémi családjával, a ki örömmel látott maga körül Írogató fiatal embereket 1 Kazinczynak 1789. nov. 17. — Az általa ajánlott elnevezések versbe foglalva ezek: Kos, Bika, Kettős, Rák, az Oroszlán Szűzzel Font, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak együtt.
