Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899
7 és időbeosztás nélkül, egy rektorral és néhány altanítóval, kik a fiukat azután a mai algymnasiumnak megfelelő képzettségre vitték fel s az elemi tanítást jobb növendékeikkel végeztették. Földi is, szorgalmával kitűnve, ilyen altanítói minőségben szerepelt, a miért néhány forint és ingyen ebéd járt már. Ilyen viszonyok között bizonyosan igen sokat tanult. A ma már képtelenség számba menő rendszernek megvolt az a jó tulajdonsága, hogy a jobb tanulókat rászoktatta az öntevékenységre s már korán éreztette velők az élet munkáját. Mig egész napon át a kicsinyek tanításával volt elfoglalva, közben maga is egykét órát, mint iskolás fiú tanulgatva, a kora reggelt és a késő estét kellett felhasználnia, hogy haladni tudjon. Ebben a folytonos szellemi éleiben azután annyira megszokta a munkát, hogy ez egész életében elválhatatlan tulajdonává lett, ebben lelte örömét s ebben keresett és talált vigasztalást. Nagy olvasottságát széles és mindenben alaposságra törekvő ismereteit bizonnyára nem a szalontai iskolában nyerte, de mégis a folytonos és nehéz munkához való hozzászokásnak, a maga lábán járásának és kora önállóságának köszönhette. Itt tanult meg legelőször küzdeni az élettel, itt szerette meg a tanulást, mely- lyel nem hagyott fel egész élete végéig. Magára utaltságának ebben a körülményében kell keresnünk magyarázatát nagy részben azon kitartásnak és lelkesedésnek, mely lehetővé tette, hogy kedvencz tudományaiban minden segítség nélkül szép és feledésbe nem menő eredményeket ért el. Felébresztett tudásszomja most már magasabbra sarkalta s bár már meglett ifjú, de vágyainak netovábbját éri el, a mikor 1773 apr. 24-én beiratkozik a debreczeni collegiumba. A szalontai iskolából hozott tanulási kedvének gátat itt sem szabott semmi. Szabadon fejlődhetett, tanulhatott azon irányban, melyhez legtöbb vonzalmat érzett. Hogy miből tartotta fenn magát, vájjon szalontai pártfogója, miután mostoha anyjától és gyámjától amúgy sem volt mit várnia, itt is gondoskodott e róla, nem tudjuk. Kétségkívül csak igen szegényesen élt. Sa- nyargott, nyomorgott, a míg bírta s mikor nem bírta tovább, 1777 jan. 14-én elmegy Bárándra tanítónak, hogy ott valamit összegyűjtve szerény fizetéséből folytassa majd tanuló pályáját. Egyéniségének kifejlődésére az itt, valamint később Halason szintén tanítói minőségben eltöltött idő nem lehetett minden
