Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1898
17 lékek mind be vannak már téve a beleülő jégkoczkákkal. Ez aztán a boszorkánytáncz! Tátott szájú pontyok félöles szökéssel peczkelik magukat szerteszét, a kétségbeesett csuka kígyóként kúszik a sügérek; kárászok bizsergő tömege közepeit. Egy-egy hatalmas harcsát rántanak ki kopoltyujánál fogva s kilökik a jégre, a hol aztán az idomtalan test meztelen fejét lomhán lefektetve, izmos farkcsapással söpri maga körül szét fogoly társait. A jéglap a négyszög körül már messze terítve van halakkal. A potyka úgy nyargal azon, mint a cziczkány. Senki sem kergeti; nem szökhetik el. A lomhább halak egész halárral hevernek a lék két oldalán.« A hetvenes években a m. kir. földtani intézet geológusai a Balaton környéke geológiai felépítéséi lelkiismeretes pontossággal és alapossággal vették fel. A nyolczvanas években meg egyre fokozódó érdeklődéssé fordult a figyelem a Balatonra. 1883-ban Szabó József a Balaton háborgása okául kevesli a fenékforrásokat s annak következő okát adja: »Nem lehet itt meg nem emlékezni a Balaton olyan felháborodásairól, melyek az atmoszférái Meteorologia változásaitól merőben függetlenek. A víz felháborodik, erősen hullámzik, holott szélcsend van. Ez azon a vidéken a vulkáni kőzetek képezte talaj mélyéből fakadó endogen orkán keletkezésére vezethető vissza. Ilyet a csendes tó felület árulhat el legjobban.«« Ugyancsak a 80-as évekkel indult meg a Balaton termék szeti viszonyainak helyi megfigyeléseken alapuló megismerése. Az 1883. év nyarán rávetette magát a természeti megfigyelés és leírás nagy mestere Herman Ottó a magyar halászat megismertetésére s elsőben is a Balatont vette e tekintetben tanulmánya tárgyává. Minthogy Herman a magyar halászat megírására vállalkozott, kutatása 1886 elejéig tartott, s munkája a Magyar halászat könyve 1887 jelent meg. Még a Herman Ottó remekműve előtt jelent meg 1884-ben Dr. Ortvay Tivadarnak: »Magyarország régi vízrajza a XIII. századig« ez. munkája, amelyben (a 105—110 lapon) összegyűjtötte a Balatonra vonatkozó ó- és középkori, hazai és idegen irók műveiben, az okiratokban s a régi viszonyokat feltüntető ujabbkori térképeken előforduló névváltoztatásokat,
