Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
fogva paraszt és nemes között nincs különbség. Fontos e törvény városaink lakosságára nézve is. Mert ezek eddig külön bíróságaik alá tartozván, ki voltak ragadva a nemzet testéből •s így evvel nem igen olvadhattak egybe. A törvény előtti egyenlőséggel szorosan összefügg a nemnemesek földbirtokjoga, azért az urbér elnevezése alatt országgyűléseink a kettőt rendesen együtt tárgyalják. A parasztjobbágy eddig földjét nem bírta mint tulajdont. A tulajdonos a nemes volt, a jobbágy csak használhatta a neki jutott telket. így természetesen hitele sem lehetett és hasznot- hajtó befektetésre nem szerezhetett pénzt. Ily körülmények között az ország földművelésügye sem fejlődhetett, mert a jobbágy tudva, hogy nem a maga tulajdonán gazdálkodik, a helyes gazdálkodásra nem serkentetett. Hozzájárult ehhez még az, hogy a jobbágy az ő földesurának, az egyháznak, az államnak sokféle szolgálattal, adóval tartozván, munkája gyümölcsét igen csekély mértékben élvezte ő maga. A jobb rendszer felé való haladás itt is csak lassan s fokozatosan történt. Mária Terézia az ő úrbéri rendeletével legalábbb közelebbről szabályozta a nemes, és parasztjobbágya közötti kötelezettségi viszonyt; de azért a tulajdonos a nemes maradt. Az 1832/6. országgyűlés megengedi, hogy a paraszt az ő háza és telke használatát eladhatta; de váljon akadhatott-é vevő arra, hogy maga jusson szolga-állapotra ? Az 1839/40. évi országgyűlés szinte csak félrendszabályt teremtett, midőn kimondta az örökváltságot vagyis azt, hogy a paraszt megveheti az ő földesurától a telket, melyet eddig is használt. De honnan vette volna ő erre a pénzt, midőn itt körülbelül 8000 frtról volt szó, egy telket 40 holdba s egy holdat 200 írtba számítva ? A nagy franczia forradalom a maga radikális módja szerint egészen egyszerűen oldotta meg a kérdést: elvette a földesurtól.a jobbágytelkeket s azokat a jobbágyoknak adta. Mivel a föld tulajdonosa eddig mégis csak a nemes volt. a kérdés ily megoldása közelállóit a birtokrabláshoz. A mi 48-iki törvényünk, belátva ennek igazságtalanságát., azt határozta, hogy a nemestől az állam veszi meg a jobbágyföldeket, s ezeket azután a parasztnak adja örök tulajdonúi. A nemes tehát pénzbeli kárpótlást kapott az ő elveszett félbirtokáért. Hogy az
