Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
19 csak katonák, mégis első sorban mint ilyenek tűntek ki, s emlékük ezért lesz megörökítve. De mily rendkívüli fontos most már a szeptember 25-iki legkegyelmesebb rendelet, midőn e sorral nem ér véget. Ott találjuk még több kiváló emberünket a polgári osztályból. Ezzel ki van mondva, maga a király mondja ki, hogy az egész életén keresztül kitartó munkával az ország felvirágzásán fáradozó hazafi épp oly fontos tényezője az államnak, mint a katona, ki egy válságos pillanatban arra is képes magát elhatározni, hogy honfitársai üdvéért életét adja. E jeleseinknek sorát szt. Gellért Csanádi püspök nyitja meg, kit annyiban szinte hű katonának tekinthetünk, mert az általa igaznak elismert ügyért áldozta fel magát. Idegen volt ő származásra nézve, de közénk jőve, csakhamar megszeretett bennünk és összeforrott velünk, s azután egész áldásos életét annak szentelte, hogy megismertesse a pogány magyarokkal a keresztény vallás nemes, isteni tanait. Tudta, hogy a messziről ideszakadt nép csak úgy tarthatja fenn magát itt, ha kereszténynyé, azaz európaivá lesz. Tettei így nemcsak vallásos, hanem hazafias cselekedetek is. Mint a királyfinak és pórnak oktatója egyaránt jeles példányképe az igazi keresztény papnak. De mint az elvetemültségnek korholója igazmondó még Aba Samuval szemben is. Áldásos élete a legszebb véget érte: meggyőződéséért halt meg, még ebben is követve mesterét, s imádkozva megrontóiért, kik nem tudják, hogy mit cselekesznek. Az ily meghalás, úgy képzelem, egy igen boldog, boldog pillanat. Az ő szobra azt fogja hirdetni a késő unokáknak, hogy a felismert igazsághoz és vallási meggyőződéshez híven ragaszkodjunk, mert csak így lehet boldog végünk e földön. Ha bámulattal telünk el azok iránt, kik utolsó lehelle- tükig hívei voltak az igazságnak, hogyan emlékezhetünk meg az Anonymusról, a névtelen jegyzőről? Mikor tudjuk, hogy a mit megírt, nem úgy történt, a mint leírta! De nem is keressük benne a hiteles történetírót. Ilyen ő nem is lehetett. Mert akár III. Béla jegyzője volt, akár IV. Béláé, mindenesetre nagyon távol esett azon kortól, melyet leírt. Érdeme inkább az, hogy fentartotta a régi nemzeti hagyó2*
