Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1895

8

társuk az fí gőgjükben nem akarnak meghajolni a nemzet többségének akarata előtt, s ezzel veszélyeztetik az ország egységét. Koppán, Vatha az ő elbizakodottságukban nem hallgatnak a kor intő szavára, mely azt kívánja, hogy belépjünk a keresztény népcsalád kötelékébe. Egy Pálfíy Fidél, egy Dessewffy Aurél saját erejüket túlbecsülve azt hiszik, hogy képesek a nemzetet feltartóztatni a korszerű reformok megkezdett utján.

És hány régi magyar nemes ment már tönkre s fog még pusztulni, mert helytelenül értelmezve a nemzeti büszkeséget, azt hiszi, hogy az ő rendeltetése csak az, hogy úr legyen; pedig demokratikus időnk munkát kíván minden egyestől kivétel nélkül. Nem-e ezen urhatnámságra vezetendő vissza annyi bajunk? Mindenben utánozni akarjuk a nagyobb anyagi javakkal bírókat, jövedelmünkön túl költekezünk, s ennek következtében erkölcsileg is annyira sülyedünk, hogy a jogtalan pénzszerzéstől sem rettenünk vissza.

Pedig azok, kik így élnek, nemcsak hogy vétkeznek önmaguk és a nemzet ellen, hanem kivetkőznek egyik sarkalatos jellemvonásunkból, melynek, mint a nemzetiséghez való ragaszkodásnak, köszönhetjük még fönmaradásunkat.

*

* *

Ezen második sarkalatos jellemvonása a magyar nemzetnek az, hogy tud alkalmazkodni a viszonyokhoz.

Mikor őseink most ezer éve megjelentek e hazában, pogány, szilaj, sőt békességes foglalkozásra nem igen hajló, csak zsákmányra vágyó faj voltak. Ez magyarázza meg, hogy eleinte főkép mint Európa ostorai szerepelnek. S ha igy szerezhettek is országot, meg is félemlíthették a külföldet, csakhamar be kellett látniok, hogy a haza jövőjét biztosítani, állandó otthont alapítani így nem lehet.

Megvolt bennük a képesség, hogy tudtak alkalmozkodni az uj viszonyokhoz. Kétségtelen, hogy a velünk származásra alighanem rokon hunok és avarok épen azért pusztultak el, mert e képesség nem volt meg bennük. Európában akartak élni a nélkül, hogy európaiakká lettek volna. A magyar ellenben, alig telik bele száz év, elhagyja régi vallását s keresz- ténynyé lesz, felhagy a kalandozó háborúskodással s békésen foglalkozó néppé alakult át.