Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1895
40 Kezedben ott vetett szikrát a penge . . . Ott estél a véres harczmezőn; —. »Világszabadság!« — ez volt jelszavad és »Hazáért halni« — ezt zengted dicsőn. — S a harcz után nem láttak már sehol sem, Könnyes szemmel kérdék: hová levél ? Pedig te ott vagy, ott a kék egen, mert A harcz után Atyádhoz költözél . . . De hogyha ismét hiv e nép Petőfi: Leszállsz-e majd közénk ? Oh mond nekünk Pengetsz-e majd tyrteüszi lanton, Ha ér a vész, ha már-már elveszünk ? Igen! Utat vágsz majd lantod dalával S ha kell leszállsz, ha kell lejösz közénk, S az ellenség karát lesújtva ismét, Győzelmet, diadalt nyujtsz fölénk! S mi is, kik ezt az emléket emeljük Az egy Istenre mind megesküszünk: Ha vész talál, ha vészbe jut e hon: óh, Hazánkért halni bátran felkelünk! Petőfi! Halld e kis sereg szavát, mely Egy emléket emel e nap neked: A mig magyarnak valljuk e hazát, oh Mindaddig élsz s csodáljuk szellemed! S e hon, a mely egy újabb ezredet kezd, Ha vészbe jut: — te érted esd, kiált — — Óh mert a hol csak zengtél, lantodon ott Győzött e hon, e nép, mely síkra szállt!! mely után Jankó János tanár mondta el ünnepi beszédét. Beszédje elmondása után lehullott a tábláról a lepel, melyről e szavak ragyogtak le a napfényben: PETŐFI SÁNDOR a lyceum növendéke és a »Magyar Társaság« tagja volt 1838—39-ik évben. Emlékül: a lyceumi Petőfi kör (1896. junius havában.) Ezt követte a »Járjatok be minden földet« czimü dal előadása, majd Vattav József VIII. oszt. t. szavalta el Petőfi »Egy gondolat ez. költeményét s a Hymnus eléneklése után a szerény
