Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1893
I. f Bellas János. 1838-1894. Bellus János a classica philologia jeles tanára folyó év február 23-án hosszú betegség után, gyötrő fájdalmak között élhúnyt. 29 évig működött áldásosán, szerettetve tanítványaitól, kik közül igen számosán a legnagyobb hálával és elismeréssel emlékeznek meg egykori szigorú, de igazságos és egyenes lelkű tanárukról. 20 évet töltött a selmeczi kerületi lyceumon, kitartó buzgósággal tárgyalta kedves classicusait, szakértelemmel és vonzóan. A lassú emésztő betegség, mely két éven át sorvasztotta testi erejét, csak ez iskolai év elején kényszerítette kedves kathedrája elhagyására. Még egy remény kecsegtette őt: a nagy méltóságú Cultus-Minister úr által tervezett tanári nyugdíj életbe léptetését várta nyugtalanul, áhítva leste az ügy fejlődését, és mennyi tervet készített magának nyugalmi éveire. Fájdalom, vágyát nem érhette el, örök nyugalomra tért, mielőtt a tanári nyugdíj ügyp az országházban tárgyaltatott volna. Bellus János született 1838-ban Osgyánban, Gömörme- gyében, igen szegény zsellér szülőktől. „Paraszt gyereknek“ vallotta magát s büszke volt származására. Atyja részből aratott, ő hordta neki az ételt, majd mint marokszedő anyjával versenyt dolgozott a mezőn. Gymnasiumi tanulmányait az akkori osgyáni kis gymna- siumban kezdte. Az élénk felfogású fiú csakhamar feltűnést keltett szorgalma és haladásával. Jövőjére döntő befolyással volt édes apja, kit ő maga igen gyakran lelkesedve magasztalt s úgy jellemezett, mint szigorú és meglepően józan gondolkodású .paraszt embert. Nem egyszer beszélte el, miként szoktatta a fájdalmak és küzdelmek elviselésére. Egy ízben kept mélyen megvágta sarlóval mezei munka alkalmával s ! úrért sírni merészelt, atyja keményen megverte őt; máskor pedig J ■ *
