Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1892
6 emelkedő szár a kocsán, melynek végét 6 levélből álló virágtakaró foglalja el. A virágtakaró belül sárga, kivül zöld. A virágon belül van hat porzó és egy termő. E virágocskával még gyakran találkozunk, mert egyike legközönségesebb tavaszi növényeinknek. Kiérve a dombra és a százéves hársfákat elhagyva, a Kis- iblyei útra kanyarodunk, ez úton haladva jobbról a pihenő mezőn feltűnik az apró vöröslő virágú borostyánlevelü szigorúit Veronica hederaefoliaL. Szára heverő, levelei kerekdedek 3—5 nagyobb foggal; az ellenkező oldalon, vagyis a réten szintén hozzá hasonló, de kékvirágu s egyenesszáru tavaszi szigorúit Veronica verna L., a szár középlevelei szárnyasán osztottak, az alsó levelei tojásidomuak, épek, a felsők lándzsások. Itt tovább keresve, leginkább sárgavirágu növényekre akadunk, ilyen a tavaszi libatopp, Pontentilla verna L., alsó levelei ötösök, ritkán hetesek, az egyes levélkék visszásán tojásidomuak vagy ékidomuak, fogasak. A virág 5 sziromból áll, számos porzóval. Továbbá nedves helyeken az árok mellett díszük a saláta boglárka, Ranunculus ficaria L. (Ficaria ranuncu- loides Mönch.), levelei kerekdedek, széleiken szögletesek; a párta 8—14 sziromból áll, számos porzóval és termővel; gyökerei meggumósodtak. A forrás mellett látható a mocsári gólya- hir, Caltha palustri L., mely mintegy erősebb kiadása a saláta boglárkának, de ettől könyen megkülönböztethető, a mennyiben az előbbinél a virág kehely és pártából áll, ellenben a gólyahir pártája 5 szirmú és nagy, szára felegyenesedő, vastag, üres, gyakran vöröslő, alsó levelei hosszunyelüek, a középsők rövidebbek, a felsők majdnem ülők; a levélnyél tövében pál- hákat találunk; gyökere rojtos. Sárgavirágu még itt a lókörmü fű, Tusslago Farfara L., mely főleg agyagos talajon fordul elő, virágzata fészek u. is számos apró virágocskákból áll, a sugár virágocskák félszeresek, azaz alul csövük van s felül nyelvesek, ezen virágocskákban van 2 porzó s egy termő, T alakú bibével, a középső virágocskák csövösök, 5 foguak. A pártán belül találjuk az öt porhont csővé összenőve, porzószálaik szabadok, a termő a virágocskák közepéből hiányzik. Tehát a sugárban álló virágocskák magvasak, a kögben lévők porzósak, a magvak teteje bóbitával van ellátva. Palkóalaku levelei csak később fejlődnek. Éhez hasonló, de fehérsugáru uövényke az évelő százszor
