Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1892

iskolai oktatás elé tűzött céloktól. — E liláitokra Van szleren- csém oly felkéréssel reámutatni, hogy azoknak orvoslása iránt intézkedni, főleg azonban az 1. és 2. pontban említett legfőbb bajok megszüntetését minél előbb lehetővé tenni szíveskedjék. — Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1892. évi december 19-én Gróf Gsáky s. k

Püspök úr a fermebbi iratokat a tanári testülettel közölvén, ezt egyúttal véleményezésre szólítá fel: miként lehetne a kifogásolt bajokon s nem tagadható hiányokon segíteni. A válasz nem volt nehéz. Elismerjük, hogy tanítóképzőnk sok tekintetben fogyatékos, de mit tevők legyünk, midőn évenként 25-^28 növendéket képző intézetünkre, minden e célra tett alapítvány hiányában, a kerület a hozzánk legközelebb fekvő honti, barsi, nógrádi, pestmegyei és zólyomi esperességekkel egyült nem fordít többet 1100—1200 írtnál, miből a szegény képzősök tartására az élelmezőben legalább 500—G00 frt számítandó. Ily csekély összeggel sem annak, mit a ministeri leirat megkíván, sem mit a zsinat 212-dik §-a határoz, hogy „a lanitóképzőintézetek gyakorló iskolával és rendszerint bennlakással ellátandók,“ meg nem felelhetünk. Ez utóbbi talán elmaradhatna, nem okvetetlenül szükséges^ de igenis az a gyakorló iskola, mely nélkül képzőnk nem lehet, ha azt a kerület tovább is itt kívánja fenntartani. Valamint az is, hogy némely tantárgyak, pl. a mennyiség- és természettan a képzőben mádként adassanak elő, mint a lyceumi felsőbb osztályokban. — Mindez egyébiránt, miként gazdaságiam ismeretek elméleti és gyakorlati közlése nem járna nagy nehézséggel, csakhogy erre is pénz kell s kétes, vájjon a kerület csekély jövedelme s nagy kiadásai melleit kész leszen-e e célra annyit áldozni, hogy a képző nagy feladatának kellően megfelelhessen, és pedig annál kétesb, mert két képzőnek berendezéséről kellene gondoskodnia, a mienkről és a szarvasiról, s attól tartunk, az egyiknek segélyezésével felhágy s azt veszi szárnyai alá, mely va- gyonosságánál fogva képesebb az országos s egyházi törvények szerint szervezkedni, a mivel mi nem dicsekedhetünk Ha bukunk, mert szegények vagyunk, sajnálni fogjuk, de a tények ily szomorú logikája mellett a dologról nem tehetünk. Azok tegyenek, kiknek az intézet fennállása érdekükben áll. Mi szolgáltatunk tanerőket s hogy nem sikertelenül, mutatja a fen- liebbi Jelentés; pénzt szerezni — nem a mi feladatunk.