Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1891
6 maga is vak volt, csak olyan szegényes álmokat láthatott. A sok aranyról meg a poétáról Mikylosnak Pindaros jut eszébe. Kéri a kakast, hogy juttassa eszébe azt a költeményt, hol a vízről szól, aztán az aranyat dicséri, mindjárt könyvének elején van s valamennyi közt legszebb éneke. A kakas azután el is kezdi, hogy: „Leghatalmasabb a viz; az arany azonban, mely tündöklik mint az éjjel égő tűz, a nemeslelkü Plutos kiváló ajándéka.“ Ez az, a mire Mikylos gondolt; mintha csak az ő álmát látta volna Pindaros. Mikylos mielőtt álmát elmondaná, a kakas biztatására előbb elbeszéli tegnapi élményeit. Ő ugyanis még sohasem ebédelt gazdag embernél, tegnap azonban oly szerencsés volt, hogy ebben az élvezetben részesült. A dolgot maga igy beszéli el: Tegnap valami szerencsés véletlen következtében találkoztam a gazdag Eukratcssel es én köszönve neki, mint a hogy az uraknak szoktam, eltávoztam, hogy esetleg ne szégyelje magát, ha valaki látná, hogy én ebben a kopott köpenyegemben vele vagyok. Ő azonban igy szólt: Mikylos, ma ünneplem leányom születésnapját és barátaim közül igen sokat meghittam; minthogy közülök egyikről azt mondják, hogy roszul érzi magát és nem képes velünk ebédelni, te jöjj el helyette fürdés után, ha csak a meghívott azt nem üzeni, hogy el fog jönni, minthogy még nem bizonyos. Ezt hallva, köszöntem neki s eljöttem. Imádkoztam aztán valamennyi istennek, hogy valami hideglelést, vagy tüdőgyuladást, avagy köszvényt küldjenek arra a gyengélkedőre, a kinek helyettes evőjévé lettem kinevezve. A fürdésig óriási idő telt el; egyre figyeltem, hogy mennyit mulat már a napóra s mikor kellene már fürődnőm. A mint aztán eljött az ideje, gyorsan meg- fürödve elmegyek, illően elkészülve, t. i. köpönyegemet kifordítva, hogy a tisztább fele legyen kívül. Az ajtó előtt sok mást is találtam, de az is ott volt, a ki helyett nekem kellett volna ebédelnem. Négy legény hozta széken; ő volt az, akiről azt mondták, hogy roszul van, de meg is látszott rajta, mert egyre nyögött, köhécselt, egészen sápadt volt; hatvan éves lehetett. Azt mondták, hogy valami philosophus féle, a ki az ifjakkal szokott fecsegni. Hosszú kecskeszakálla volt. A mint Archibios, az orvos, kérdezte, hogy ha ilyen roszul van, hát minek jött el, azt mondta, hogy a kötelességet nem szabad megszegni, pláne philosophusnak, még ha tizezer betegség akadályozná is, mert azt gondolhatná Eukrates, hogy lenézzük.
