Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1889
4 hiszen e városhoz fűződnek gyermek- s ifjú korának legkedvesebb emlékei — a hinták beláthatatlan sorától követve indúlt a szokásos tarack-durrogás s a harangok zúgása mellett egyenesen az Úr házába. Az öröm sokszerű lelkes hangjaiból kivált s uralkodott a többiek felett az ó-vári torony nagy harangjának hangja, mely mélabús zengésével felelevenítette a múlt idők emlékét s engesztelőleg szólt a jelenről; százados léteiében először szólalván meg egy evang. püspök bevonulásánál. A templom f'őajtaja előtt fogadta az érkezőt az Úrnak egyik veterán szolgája, több paptársa élén nt. Hrencsik Károly érdemült főesperes s helyi tót gyülekezetbeli lelkész. Szívből fakadó üdvözlő szavait megtoldotta a kettős egyház nehány fehér s színes mezbe öltözött „élő virága“, kedveskedve a főpásztornak a virány bokrétába kötött mosolygó és felvidító gyermekeivel. így tért be az Úr házának belsejébe s miután az „Erős vár“ lelkesítő hangjai mellett a templom teljesen megtelt, hála imát mondott az oltár előtt Istennek ama segedelméért, melyet mindeddig tapasztalt s kérte azt továbbra is maga s a reábi- zottak részére, Isten áldásáért könyörgött a város s elöljárói, minden rendű-rangú lakói számára, szeretett hazánk javára, az ős patriarcha szavaival bocsátotta el az egybegyűlteket. Ezek után szállására sietett a német-magyar lelkészhez. Alig pár percznyi pihenő után következtek a tisztelgések az egyház, kerül. isk. tanács, a lyceum, a városi hatóság, a bányászati és erdészeti akadémia, a m. kir. kincstári igazgatóság, a tűzoltók, az izraelita gyülekezet stb. részéről, úgy hogy bár az est nyugalomra intett, nem engedték nyugalomra jutni, csak a késő éj óráiban, az egyh. felügyelő vendégszerető házánál kedélyesen töltött órák után. Szept. 24-ikének reggeli órái az egyházlátogatási jegyzőkönyvek olvasásának, a délutáni órák pedig a tót-magyar elemi iskola megvizsgálására voltak szánva, a hol a főpásztor különösen arról is kívánt meggyőződést szerezni, haladtak-e s mennyire a növéndékek, — jobbára szegény bányamunkások gyermekei, — a magyar nyelv elsajátításában ? Ez alatt érkezett körünkbe a presbyterium által fogadva, élén az egyház és iskola felügyelőivel egyetemes egyházunk szeretve tisztelt felügyelője Prónay Dezső br., ki az egyház és lyceum tisztelgése után a legnagyobb érdeklődéssel vett részt a folytatott vizsgálatban, mindvégig. Ügyei elszólitották, de hivatásának élénk
