Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1887

Szükségesek-e a szigorú felügyelet alatt álló önképző körök?

Alig van hazánkban 8 osztályú középiskola, melynek önképző köre ne volna. S ma, a midőn több oldalról kisért a túlterhelés réme, a midőn mindenre: óraszámra, tananyag mennyiségre, módszerre oly nagy gondot fordítunk, csak hogy e rémet elűzzük, nem tartom célszerűtlennek a középiskolai önképző körök létjogosultságát sem kérdésbe hozni, mert hiszen a növendékeknek önképző köri munkássága is belekerül hetenkint egy pár órába, a mi a többi mellett épen nem ki- csinylendő. Nem lehet közönyös dolog, hogy a középiskolai nevelés-oktatás sikerének előmozdítására, vagy meggátlására müködnek-e e körök. Ha sikerül kimutatnom, hogy az önk. körök munkássága könnyebben elérhetővé teszi a középiskolai nevelés és oktatás céljait, úgy azok létjogosultsága is el van döntve, különben . . . delendam esse , censeo. Vizsgáljuk e szempontból először az önk. körök céljait.

A Kiss János által 1790-ben alapított sopronyi magyar társaságnak és ennek mintájára hazánk több iskolájában e század elején alakult képző társulatoknak céljuk első sorban a hazafiui érzés ápolása volt. A cím, mely alá ezt foglalták: a hazai nyelv és irodalom mivelése. S ez igen természetes is volt oly időben, a midőn az iskolában magyarul nem tanultak, a mikor minden téren : irodalomban, politikában és társadalomban a nemzeti szellem erős lüktetését érezték. A nemzeti genius törekedett magát érvényesíteni az ifjúság által alakított képző társulatokban is. Maga az önképzés is irodalmi és különösen szépirodalmi munkásság által történt. Nem voltak sem tudós, sem szépirodalmi társulataink; a szellemi erők szétszóródva működtek; a társulás szükségét mindenki érezte; a mélyebben" érzők sürgették is; az ifjúság sem akart hátra maradni, sőt bizonyos tekintetben a vezérszerepre óhaj tűzött:

1*