Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1887
13 Az iskolai életnek egyik mozzanata a tanárok jövőjének biztosítására szolgáló tanári gyámoló is lévén, nem tartjuk, feleslegesnek e helytt is felhozni, hogy az intézet tőkéjének gyarapítására e tanév folytán a lyceum volt növendékeit is bátrak voltunk megkérni, hozzájok mártius s következő havakban ily tartalmú levelet menesztvén: „T. Benka Gyula, szarvasi főgymn. igazgató tanár úr múlt tanév folytán a szarvasi fögymnasiumnak volt s most különféle állásokban országszerte munkálkodó növendékeit az ottani tanári nyugdíjintézet segélyzésére szólította fel, mi ennek részére több ezer irtot jövedelmezett. T. Okolicsányi Gyula, a magyar jelzálog-hitelbanknál jogügyi tanácsos és Dr. Kossacky Arnold, ügyvéd urak múlt tanévi Értesítőnkben közzé tett 400 frtnyi nagylelkű alapítványukkal mutatták, — de egyéb jelenségek is bizonyítják, hogy a hála érzete a selmeci lyceum növendékeiben sem halt ki; ezek is látszanak egyetérteni Ciceróval, ki állítja: „Nullunr officium referenda gratia magis necessarium est“, melylyel nem csak olyanoknak tartozunk, kik bennünket netán valami anyagi segélyben részesítettek, hanem azoknak is, kik velünk szellemileg tettek jót, szellemi kiképeztetésünkön fáradoztak, hova egyebek közt a tanárokat is méltán sorolhatni. Tudjuk, soknak csak alkalmat kell nyújtani, hogy nemes érzelmeiknek áldozat által is adhassanak kifejezést. Ily alkalmat vagyunk bátrak ezennel nyújtani azoknak, kik akár több, akár kevesebb évet töltöttek lyceumunkban s tanintézetünknek és jótékony intézményeinek köszönhetik egészben vagy részben kiképeztetésöket, midőn őket teljes tisztelettel felkérjük, hogy tanári gyámolónkat bármily csekély adománynyal támogatni kegyeskedjenek. Ezt a tanári kar alapította 24 évvel ez előtt, elszerencsét- lenült vagy ('laggott s e miatt szolgálni képtelen kartársaknak, vagy, ha elhaltak, özvegyeiknek s árváiknak gyánrolítására; de a tanárok eddigi csekély díjából (000—700 írtból) erre nem sok telhetett. A tőke az illetőknek minden fáradozása s minden áldozatkészsége mellett sem gyarapodhatott annyira, hogy a jövőnek minden gond és aggodalom nélkül nézhetnének elébe. A lyceum részére múlt tanévben kieszközölt államsegély egyéb szokott bevételek mellett lehetővé tette ugyan, hogy a rendes tanárok díja 1000 írtra emeltethetett, de jelenben Sel- mecen, hol az élet évről évre drágább, ez is kevés arra, hogy
