Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1883
52 Ilroziencsik István, Kovácsik Imre, Masztis Ádám, Napholtz Lajos, Porubszky Árpád, Eoth Flóris. Jó osztályzatot nyertek mind a 8 osztályban 78-an, elégségest 90-en, elégtelent 51-en, de ezek közül 22-en javíthatnak, 14-en a tanári karnak, a többi pedig, kinek csak 2 tantárgyból van elégtelenje, az egyet, ev. tanügyi bizottság engedélyével. Ki több tantárgyból kapott elégtelent, az vagy az osztályt ismételni, vagy a tanintézetet elhagyni kénytelen. A javító vizsgálat September 1-én és 2-án fog tartatni, s tartandó az országos törvény szerint azon intézetben, hol az illető bukott. 11a másutt kiván megvizsgáltatni, arra az illető oskola felekezeti főhatóságának engedélye szükséges. Az osztályzat elolvasása közben az igazgató, különösen a IY-ed oszt. tanulók osztályzatának kihirdetése után egy csendes jubileumot rögtönzött. Megemlíté, hogy Csömöz Miklós tanár már 25 év óta viszi a lyceumon példás lélekismeretességgel és feláldozással a tanári tisztet, a IY-ik osztálynak 25 éven át folyton volt hű őre és gondozója, mit említetlen hagyni nem lehetett. 0 maga ugyan, szóla, bizonnyal nem gondol azon időre, melyet itt töltött, sem arra, hogy oly soká hat áldásosán a rá bízott ifjúságra, miként a nemes gyümölcsöt termő fa, nem gondol az évekre, melyekben környezetére áldást áraszt. Ily időszak évfordulóját, mert Istennek nagy kegyelme 25 éven át egy helyen áldásosán működni, fényesen szokták megUlleni. Azt teuuők mi is, szóla az igazgató, ha nem tuduók, hogy tisztelt kartársunk kivált személyére vonatkozó minden látványos ünnepélynek ellensége. Némi ajándékkal is szokás ily ünnepély alkalmával az ünnepeltet megtisztelni. Tennők azt mi is, ha nem tudnók, hogy neki evvel sem tennénk nagy örömet. Mi is azt mondhatjuk, mit Horatius mond egyik gazdag- barátjához, Ceusorinushoz irt ódájában, midőn neki új évi ajándék gyanánt költeményt küld, becses ércedények, szobrok, képek helyett, mikkel egymást a vagyonos barátok megajándékozni szokták: séd tibi nee res, nee animus est, harum deli- eiarum egens, sem lelked nem vágyik ily ajándék után, sem vagyonod olyant nem tesz kívánatossá, séd carmina possumus donare et pretium dicere muneris, költeményt adhatok s megmondhatom az ajándék becsét és értékét. Mi azonban kartársunknak ezt sem adjuk, nem magasztaljuk őt ódában, nem, mintha nem készíthetnénk verseket s nem volna mit magasz
