Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1881

9

fíem is sikerülhetett. Gyarló az egyes, bár lángszellemü ember, az összemberiséget mozgató s czélja felé vezető isteni hatalommal szemben, — alkotása sohasem tökéletes, sohasem örökre szóló. A bölcsészeti rendszereknek ép úgy, mint magának a fejlődésnek htja végetlen, tökéletes tudás csak a minden-tudás, ez pedig embernek nem adatott, s nem fog adatni soha. A mi pedig a különböző vallás-felekezeteket illeti, ezeket az élet hozta létre, s csakis az fogja ismét egyesíteni. Mindenikre szükség van, mert egyik sincs az absolut igazság birtokában, s mindenik bir egy részt, egy halvány sugarat az isteni fényből, s az nem baj, ha féltékenyen őrzi, büszkén sajátjának vallja, csak ne becsülje túl, sőt inkább a közös mester, a Krisztus szellemében szeretettel és békességgel terjessze a népeknek boldogítására.

De harmóniát és egységet akart ő létesíteni az emberi művelődés egyéb, mondhatni összes tényezőiben is. Az értékes könyvek és műkincsek összegyűjtését nemcsak erősen sürgeti, hanem a bannoverai és wolffenb. könyvtárak rendezését magára vállalja. Majd belátva az egyetemek es tudományos akadémiák roppant jelentőségét s magasztos hivatását a szellemi élet központosítása s az életre való eszmék terjesztése tekintetében, ezek érdekében emel szót, s nem eredménytelenül.

0 e feladat megoldására korának összes tudósai között a legalkalmasabb volt, úgy hogy maga N. Frigyes azt mondta róla: Leibnitz maga egy akadémia. Legelőször is az első német, a berlini túdós társaság megalakításán fáradozott, nemcsak, hanem mint annak első elnöke újabb érdemeket szerzett magának. Utolsó éveiben más országokban is terjesztette az akadémiák alakítására vonatkozó eszméket, mert ő nemcsak hazájában, hanem a külföldön is ismeretségben állott a kor leghíresebb tudósaival s leghatalmasabb fejedelmeivel. S ha törekvéseit künn közvetlen siker nem is koronázta, de annyit mégis elért, hogy a bécsi, drezdai és a szt.-pétervári tudós társaságok megalakulásának út egyen- getöjévé lett. A mi azonban őt kora ifjúságától élte alkonyáig a legnagyobb mértékben foglalkoztatá, s a minek megoldásán eszét nem egyszer makacsnl gyötörte az a pasi-