Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1914

I. Adatok a főgimnázium 1914—1915. évi történetéhez.

Évtizedek óta úgy volt már, hogy amikor az elröppent iskolaévnek történetét írta meg az intézet krónikása, derűvel aranyozta be szobáját a napsugár, enyhe békéről susogtak ablaka előtt az egybeboruló lombok s ő boldog mosollyal tekintett a múltba, a csöndes, békés munka idejébe. Most szó sincs nyugalomról, a béke öröméről. Tudja, hogy az enyhe, pajkos napsugár ezidén véres szuronyok acélán futkos, a fák lombjai alatt halálravált katonát kötöznek, hozzátartozója talán most indul hősi rohamra, talán az utolsóra.

Szemébe szöknek a könnyek, a büszkeség és részvét szülöttei, amint a sötét betűbarázdákban fényes kincseket mutogat.

A tanári testület két tagja: Kováts Miklós és Rács József a harctéren teljesítették honfiúi kötelességüket, mig az utóbbit betegsége kórházba nem kényszerítelle. Kuchdr Géza és Ben- csik Gergely tanárok belterületen teljesítenek szolgálatot. A katona tanártársak munkáját önzetlen buzgósággal, ideális lelkesedéssel vállalták magukra Rappensberger Vilmos nyug. igazgató, Dr. Vas Antal nyug. igazgató, Dr. Miklósy Zoltán főlevéltáros és az összes testületi tagok.

Lelkes ifjúságunk minden alkalmat felhasznált, hogy kis erejével és nagy buzgóságával hozzájáruljon a közterhek köny- nyítéséhez. Buzgón gyűjtötte a szederlevelet, magától megvonta inkább az apró-cseprő élvezeteket, hogy a vak katonák részére néhány fillért adhasson. A füsttelen napon meghozta a maga áldozatát és a fémek gyűjtésében sem merült ki buzgalma.

De nemcsak anyagot gyűjtött a hadviseléshez, odaadta ifjúi tűzzel az anyaghoz a lelket is, odaadta önmagát.

Amennyire a mostani körülmények szerint bizonyosat mondhatunk, intézetünk egykori növendékei közül a követ1*