Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1912
15 Kiküldetés és megbízás. A nmlt. V. K. Minisztérium Zsitvay János, selmeczbányai kir. kath. főgimnáziumi rendes tanárt 44925/1912. sz. rendelettel az 1912. évi augusztus 12— 17. napjain Drezdában megtartott VI. nemzetközi, rajzoktatásügyi kongresszusra a magyar középiskolák képviseletében kiküldte, továbbá az orsz. magy. kir. művészeti főiskola igazgatósága felszólította, hogy a rajztanár-képző negyedéves jelöltjei előtt egy előadás keretében ismertesse a gimnázium tantervét a rajzból s ezt saját munkáival, mint menettel illusztrálja. Vallás-erkölcsi állapot. A szigorúan vett tanítás mellett főgondot fordítottunk a tanuló ifjúság szív nemesítésére, a jellemképzésre, a vallási érzelmek fejlesztésére. A téli zord hónapokat leszámítva, naponkint, a többi hónapokban pedig vasár- és ünnepnapokon szent misét hallgatott tanuló ifjúságunk. Az előadási órákat imádsággal kezdtük és végeztük. Ifjúságunk - a felsőbb egyházi rendeleteknek engedelmeskedve — négyszer: 1. nov. 20-án; 2. jan. 18-án; 3. Három napi szt. gyakorlattal egybekötve március 14-én és június 21-én testületileg járult a szent gyónás- és áldozáshoz. Mária kongregáció. A múlt tanévben megalakult kongregáció második esztendejében tovább folytatta áldást hozó működését az intézet kebelében. A szent cél, a Mária leventeség ideálja, annak lehető elérése lebegett a tagok szeme előtt. Annak katonáivá szegődtek a növendékek átértve a meggyőződésbeli vallásosság fontosságát a mai közömbös, vallással nem sokat törődő társadalomban. Gyűléseinket hetenként tartottuk, ájtatossági s magi- strátusi összejövetelek alakjában. Az ájtatossági gyűlések lefolyása a „Kongreganisták kézikönyvében“ előírt módon történt; a szt. beszédet vagy a prézes, vagy az ilyenre vállalkozó kongre- ganista mondotta. A magistrátusi gyűléseken a kongregáció érdekeit előmozdító ügyekkel foglalkoztunk. A magistrátus tagjai egészen őszintén előadták véleményüket mi szolgálná a kongregáció fölvirágoztatását, milyen eszközökkel volna lehetséges igazi kongregációs szellemet teremteni. A kölcsönös megbecsülés, szeretet, az érintkezésben a szerénység s udvariasság volt vezérmotivumunk. Havi szt. gyónásainkat pontosan
