Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1912
12 pekaz Agártető dolomitjainakhasadékaibólleszívárogva, földalatti szikláiban üregeket vájnak és mint tengerszemek ringanak a föld mélyén. A tavakban halacskák úszkálnak. Az élénk villamos világításban gyönyörködve szemlélhetjük a barlangot. Látható a kút lyuka is, amelynek ásása a barlang fölfedezésére vezetett, a nagyszabású Lóczy-terem. A vezetőtől ama kérdésre, vájjon hol van vége a barlangsorozatnak, mindenütt azt a választ kapjuk, hogy itt óraszámra lehet még tovább mászni. (A Balaton-Szövetség kalauza.) A délutánt Keszthelyen töltöttük, ahol az „Amazon“ szállóban volt ellátásunk és szállásunk. Az időt részint pihenésre, részint Keszthely városa nevezetességeinek megtekintésére fordítottuk. Másnap társas- kocsikon kimentünk kirándulásunk végső pontjára, Hévízre. Hévízfürdő 6 km-nyire van a várostól. A tó nádáskoszorúval van körülvéve és nem egyéb, mint postvulkanikus képződmény. A források oly bőségesen bugyognak, hogy a vízfölös- feget egy csatorna vezeti le a Balatonba. A tó feneke korpaszerű iszap, mely igen jó hatású a köszvényes bajoknál. A fürdőigazgatóság jóvoltából teljesen ingyen megfürödtünk, mely előzékenységért hálás köszönetünket tolmácsoljuk. Igen jól esett a több napig tartó turisztika után a 27—29°-os vízben lubickolni és a híres hévízi nymphák felkeresésére úszkálni a nagy kiterjedésű tóban. A tó fenekén levő korpaszerű iszap néha betömi a víz kifolyását, s ilyenkor 10—15 bivalyt belehajtanak, amelyek a tavat és a kifolyást letiporják. A tavat körüljárva, nymphákkal feldíszítve gomblyukainkat, Keszthelyre indúltunk. Kirándulásunk ezzel véget ért. A visszafelé vezető utazásunkat az út fáradalmainak pihenésére, valamint a látottak és hallottak eszmélésére és elrendezésére fordítottuk. A Mindenható jóindulatából jó egészségben, minden baj nélkül, május 1-én, áldozócsütörtök napján, a vasúton eltöltölt éjtszaka után hazaérkeztünk és átadtuk a gondjainkra bízott tanulókat az utánuk érdeklődő és értük aggódó szülőknek. Puder József.