Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1909
4 tétlen anyag ellentállását, a törékeny és pusztuló testet: idejét tudományos művek olvasásával töltötte, melegen érdeklődött a napi események iránt, nem felejtkezett meg a szegény sorsú tanulókról sem: előbb már 1902-ben a rózsahegyi-, ittléte alatt pedig a beszterczebányai kir. kath. főgimnáziumban, hol középiskoláit végezte, később a selmeczbányai kir. kath. főgimnáziumban 1000—1000 K. alapítvánnyal örökítette meg nevét; majdnem 7 évig tartó betegsége alatt, mikor is lábizmainak bénulása állandóan az ágyhoz kötötte, soha egy panasz szó sem hangzott el ajkán, példás keresztény türelemmel viselte el a kegyetlen sors csapásait s Istenbe vetett bizalommal várta az időt, hogy ismét a tanteremben teljesíthesse tanári kötelességeit, mert, mint mondá, «a rendnek még 12 évi tanítással tartozik.» Sajnos e vágya nem teljesült, e helyett bekövetkezett, a mi el nem maradhat és előbb-utóbb mindenkit utólér: az elkerül- hetlen halál. Augusztus 18-án az éjjeli 2 órakor elhívott házi orvos szomorúan jelentette, hogy alapbajához még tüdőlob is járult, hogy a beteg napjai megvannak számlálva s legyünk elkészülve a legrosszabbra. Augusztus 19-én láttuk őt el a haldoklók szent-' ségével s 20-án délután fél 2 órakor csendesen elhunyt. A gyászhír gyorsan terjedt el városunkban, számosán keresték fel ravatalát, hogy egy fohászt, egy imát küldjenek a Mindenhatóhoz az elhunyt lelke üdvéért. Augusztus 22-én kisértük ki hült tetemét nyugvó helyére; a temetési szertartást Ngos és főt. Podhragyai Pál prépost plébános végezte teljes papi segédlettel. Megjelentek a temetésen az elhunyt testvérein kívül a kerületi főt. papság, a városi és kamaraházi hivatalok képviselői, a bányászati és erdészeti főiskola, — az ág. ev. lyceum és bányaiskola tanári karának küldöttei, a tanuló ifjúságnak a városban időző része s a városi közönségnek színe java. Áldott legyen a magyar tanításügy fáradhatlan munkásának emléke. Az örök világosság fényeskedjék neki!
