Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
Gyöngyösi István Rózsakoszorúja. — Irta: Prónay Lajos. — 1. A Rózsakoszorúról általában. Mit tud az irodalomtörténet róla? Milyen szempontokból kell megvilágítani a munkát? Gyöngyösi István Rózsakoszorúja már azért is figyelmet érdemel, mert Gyöngyösinek egyetlen vallásos munkája. A szerelemnek édesszavu poétája, akinek addig úgyszólván egyetlen tárgya a szerelem volt, a hivságos földi dolgok helyett egyszerre csak az égiekre veti tekintetét s buzgó áhítattal énekel Jézusról és Máriáról. Különösnek, szinte csodálatosnak látszik, hogy az a Gyöngyösi, aki olyan forró olvadozással dalol a földi szerelemről s olyan rajongással dicséri a női szépséget, egy pillanatra, úgyszólván behunyt szemmel merül el a vallás misztikus világában, ahol bünbánattal és imádkozva szemléli Jézus Krisztus csodás életét, szenvedéseit, égi dicsőségét s Szűz Máriának csodálatos anyaságát, fájdalmait s megdicsőülését. De csak egy pillanatra, mert a következő percben ismét lebilincseli szivét-lelkét az örök emberi érzés és tovább dalol, tán még jobban, igazabban a földiekről. Ha nem tudnánk belepillantani a költő azon körülményeibe, melyek között e müvét irta, szinte hihetetlennek találnék ezt az epizódszerü szakítást előbbi költői irányával. De így, ha nem is teljes bizonyossággal, de legalább hozzávételén meg tudjuk magyarázni a Rózsakoszorú keletkezésének körülményeit s magát a költeményt. A Rózsakoszorú Gyöngyösinek kilenc munkája közt az ötödik s 1690-ben jelent meg Lőcsén. Tárgyára, hangulatára, de külső formájára is egyedül áll Gyöngyösi müvei között s épen ezért, de mint látni fogjuk más szempontokból is érdemes vele foglalkozni. A müvet Gyöngyösinek minden életirója, magyarázója, müveinek kiadója ismeri, a munka maga három sőt Dugonics1 kiadásával négy kiadásban forgott a közönség 1 Dugonics, aki Gyöngyösinek egyik legnagyobb csodálója volt, kiadta a költő összes fnűveit. 1*
