Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
84 ember vétkezik és az ártatlan Bárány ostoroztatik! Amit a bűnös ember érdemlett. az igazságnak és tisztaságnak kútfeje szenvedi! A szolga vétkéért azúr kínoztatik: az emberi álnokságért Isten veretik» (Hálaadások 99.). Gyöngyösinél: «Óh én Istenem, szerelmein, Én megváltóm és védelmem, Néked mivel tartozom. Hogy ellened vétettem, Te szenvedsz mégis érettem ... A kínra való én voltam, Mivelhogy öszvegázoltam Megvetvén törvényedet: Magadra mégis te vetted Annak súlyát, nem engedted Elveszni szegényedet (Rk. kés. 4. rózs.). Óh Jézsusom én vétettem, a veszély mégis helyettem Íme tégedet talált: a hamis szolga én voltam, Ki Uramat elároltam, Én érdemlettem halált» (Kés. 5. rózs.) Jézus szenvedéseit, Mária fájdalmait a bűnös itt is ép úgy magára vonatkoztatja. Azonkívül Jézus szenvedéseinek az ecsetelése itt is olyan feltűnő realizmussal s részletességgel van festve, mint a Rózsakoszorúban. «Óh Jézus, emlékezzél meg a sok vereségek miatt elszakadott erőtlenségidrői. melyeket. . . a magas keresztfára felemeltetvén, szenvedtél, megszaggatott tagjaidban, mely körül csak egy sem maradott éppen: úgyhogy semmi fájdalom nem találtatnék hasonló a te fájdalmidhoz, midőn tététől fogva talpig egészség és épség nem volt benned.» (Szt. Brigitta imádsága, 203. 1.) . . . «Tététől talpig nem található épség szűz testedben, mely drágalátos szent vérednek kiomlásával teljességgel be volt borítva (30. 1.) Rejts el engem szent sebeidnek mélységes rejtekiben (208. 1.)» Rózsakoszorú: «Nincs ábrázat, nincs ékesség, Nincs tekintet, nincs tisztesség, Nincs épség semmijében (Kés. 4. rózs). Vérben van talpig te- tétül Rajta lévő sok sebétül (Kés. 2. rózs.) Zokogva esem elődben Csókjára az sebeknek És lelkemet oda zárom. Tudom nem lesz semmi károm Röjtekében ezeknek. (Kés. 5. rózs).» «Óh édes Jézus, hallgass meg engem, a te sebeidben rejts el engem. Ne szenvedd, hogy tőled elszakadjak, halálom óráján fogadj be engem boldogságodba, hogy örökké dicsérjelek téged a te Szentlelkeddel (Pázmány: 400. 1.)» Rózsakoszorú: «Amelyre kérlek erőt adj S tőled elszakadnom ne hagyj. Feltámadván haláloddal, Erősítő malasztoddal. Tartassam meg a végre, Hogy holtod adja éltemet, Sok kínod boldog végemet. Az örök üdvösségre (Kés. 5. rózs.)» Pázmány imádságos könyvében nagy hely jut Szűz Mária
