Kir. kath. nagygimnázium, Selmecbánya, 1903

Gondos lelki vezért, fáradhatatlan munkást és hű barátot kísértünk június 11-én a nyugalom helyére. Hosszú szenvedés után érte őt a halál, mely 9-én esti 9 órakor elragadta az élők sorából.

Veszteségünket a remény—- mely egy földöntúli boldogabb s örök életet igér — enyhíti, midőn sírhalmára a fájdalom koszorúját tesszük.

Lelkes buzgalmával már e földön kiérdemelte a tanító legdíszesebb jutalmát, tanítványainak szeretetét, embertársai becsülését.

A kegyelet és a kartársi szeretet adóját óhajtjuk leróni, midőn értesítőnk első lapját korán elhunyt barátunk emlékének szenteljük.

R. J. P.