Kir. kath. nagygimnázium, Selmecbánya, 1901
4 De tégy velem előbb egy lépést előtted is ismerősebb térre. — Sokszor észlelted már bizonyára, hogy valamely dallam kedvesen ingerli lelked húrjait. Majd valami nevezhetetlen vágy ébred benned ismeretlen boldogság után; majd csendes fájdalom, meg ismét szilaj tettrekészség tölt el, vagy jólesés, megnyugvás érzete környez. —• Ez a hangulat. Benső életünk hangulatokból telik ki. A mit körülöttünk látunk, hallunk, a miről gondolkozunk, kedvesen vagy kellemetlenül érint. Minden természeti jelenséggel emlékezetünk egy-egy benyomást őrizget, mely benyomás rögtön előtérbe lép, mihelyest ama tulajdonságot hordó tárgy ismételten szemünk elé kerül. Elég megpillantanunk valamely gyermekkori játékunkat, hogy apró emlékeink felújuljanak. Elég csak egy-két hanghullámát meghallanunk a már élvezett melódiának, hogy azt az elragadtatást, álomszerű állapotot újból érezzük . . . A készülődő vihar szorongást, rettegést; a borús, esős idő kedvetlenséget; a verőfény vidámságot ébreszt. Az istentisztelet áhítatot, valamely történeti aktus ünnepélyességet; egy beteg madárka szánalmat, a nyomor részvétet, a dulakodás és ittasság útálatot kelt. — Ámde ha a vihart ábrázolva látjuk is, a szorongás érzete felújul; a festett nyomor, fájdalom épúgy felkelti részvétünket mint a való. A művész rendkívülisége abban rejlik, hogy a hangulatkeltő jelenségeket finoman megérzi, okait tanulmányozza, elemzi; képén pedig ezek közül annyit szemléltet, mennyit a czélba vett hangulat felkeltéséhez szükségesnek tart. — A műalkotás czélja tehát a kedély, értelem s akarat megindítása; a gyönyörködtetés. Nemde most azt kérdezed kedves ifjú: mily eszközökkel rendelkezik a festő s minő hatásokkal éri el művészi czélját? Az által, hogy a való-jelenség látszatát állítja eléd. Azaz, egy kigondolt cselekvényt szemléltet, mely a valószínűség jellegét viseli magán. A látszat élethű előállítása a festőművész legfőbb ereje, melynek kellő kifejtésére évek izzasztó munkája, küzdelme, szüntelen gyakorlása képesít. A kép sík felületen készül. -Hogy van az mégis, hogy majd kidomborulást, majd mélységet mutat? És pedig néha oly tökéletes csalódással, hogy akárhányszor kísérletbe esünk ujjaink hegyével szerezni meggyőződést a felület simaságáról.
