Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1895

17

Nem kímélték az egyházakat, nem a szegény szerzeteseket, bár ezek mindent megtettek boszujok lecsillapítására. Midőn a szerzetesek lakaihoz közeledtek, eléjök járul vala a papi rend, szent palástjába öltözve, hymnusokat és énekeket zengve, mintegy köteles tisztséget a győzteseknek ajándékokat készítve, hogy magok iránt irgalmasságot költsenek bennök; de azok minden emberséget és kegyeletet levetkőzve s a vallás hódolatát s azok kegyes együgyüségét megvetve, kardot rántván, minden irgalom nélkül fejőket szelik vala. Megrohanták a kolostorokat, azokat elsőben kirabolták, majd felgyújtották, a templomokat megszentségtelenítették, az oltárokat szétdúlták, az ereklyéket széttörték s a szent öltönyökből nejeiknek köntösöket készítettek.

Mily temérdek károkat szenvedtek a pusztitás alatt az egyházak, a monostorok, a kolostorok, az iskolák, — minden képzelmet túlhalad. A domonkosok közöl (az egész országbaan) 190-et gyilkoltak meg a tatárok. »(Dr. Balics L. A róm. kath. Egyház története Magyarországban.« 11. k. 1. r. 325—330. 1.)

Mit az említett tudós történetíró általában véve mond az egész ország és lakosainak pusztításairól, egyházainak és kolostorainak dúlásairól: ugyanily sorsban részesült Sel- meczbánya és annak lakosai; ugyanily csapások érték a város templomait, kolostorait, iskoláit, bányamüveit, nyilvános- és magánépületeit egészen a legalacsonyabb bányászkunyhóig. Ennek következtében képzelhető, minő sorsra jutott a bányaművelés, melynek három éven át teljes szünetelése sokkal nagyobb csapás volt az ellenségtől és az éhségtől megfélemlített emberekre nézve, mint a tatárok féktelen vadsága. Bél Mátyás e borzasztó történeti eseményt igy beszéli el.

»Sub Belae IV. exordia immanis Tartarorum in Hungáriám impressio non exercitum modo, regis ductu, ad Sajónem occurrentem; sed gentem fere universam, pessumdedit. Pergit, sangvinolentum genus usque ad metalla Schemnicii, delevitque incendio, non urbem tantum, verum tuguria etiam, et metallicas passim machinas. Unde facile coniicias quae Schemnicii et operarum metallicarum, eo triennio fortuna fuerit, quo barbarus regionem universam, populabatur. Nempe, cessabat mine- rarum eruendarum cura; tum hostium metu, tum famis mali-