Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
8 Zbiegniev, bocsánatot kér, éshalálalllb. évben. Lelkiisinere- tének nyugtalankodása. Boleszlávot elhagyja a szerencse. A gyávaság jutalma. Boleszláv tovább harczolt a pomerániakkal és Naklo városukat elfoglalta; megverte a cseheket is, a hol Zbiegniev ellene harczolt; végre Zbiegniev belátta, hogy hiábavaló minden erőlködése, cselhez folyamodott, követet küldött ugyanis Boleszlávhoz, Ígérvén, hogy ő ezentúl engedelmeskedni fog; Boleszláv megengedte neki a visszatérést. Megérkezett ugyan de nem mint alattvaló, hanem mint uralkodó dobpergéssel és trombita szóval és maga előtt viteté a herczegi kardot. Ez nagyon boszantotta Boleszlávot és a lengyel főurakat, olyany- nyira, hogy Boleszláv elfogatta és szemét kiszuratta, mire Zbiegniev nemsokára meghalt. A bátyján elkövetett gonosz tett nagyon bántotta Boleszlávot, maga vette észre, a mint lelkiismerete furdalta őt, igy tehát bűnbánólag viselte magát, böjtölt és gyalog járt Franczia- országban Szt. Izsó sírjánál búcsút. Ebből látjuk, hogy Boleszláv nagyon indulatos ember volt és nem tudott magán uralkodni, azért szörnyű volt; szörnyűségének új bizonyítékát adta Skarbinnir, krakói vajda, meg- vakitása és börtönbe vetése folytán, a ki a nemességet a király ellen lázitotta és nagyobb urat akart játszani a királynál. Annyi gonosz tett és súlyos bűn elkövetése az ég bosszúját hivta ki Boleszláv ellen, a ki addig, mig igazságos és tisz- taszivű volt csatát csata után nyert, a sok ellenséggel bátran sikra szállt; de most elhagyta őt a hadiszerencse, mert uralkodásának utolsó éveiben újból sok ellene volt, kivált az .oroszok, pomerániak és németek közül. Nemkülönben érzékeny vereséget szenvedett pártfogoltjával Boricscsal Magyarországban, a kit II. Vak Béla ellen támogatott és a magyar trónra akart ültetni. Kétszer hozta Boricsot a felvidékre lengyel hadak fedezete alatt, de mindannyiszor súlyos vereséget szenvedett; különösen érdekes az utolsó csatában megfutamodott krakói vajda esete, a kinek Boleszláv annak jeléül, hogy gyáva volt — rokkát orsót, nyulbőrt és csomó kendert küldött; az elsőt azért mert asszonyi természetet tanúsított, nyulbőrt azért, mert gyáván megfutott és kendert, hogy csináljon magának hurkot és akasz- sza fel magát. A vajda ezt annyira szivére vette, hogy hurkot kötött nyakára és a toronyban akasztotta fel magát a haranglábra.
